Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

Szekszárd város iparosításának kérdésével foglalkozott a Szociáldemokrata Párt egyik 1945. szeptemberében megtartott pártnapjának előadója is. A Tolna megyei Néplap erről az „Ipartelepek letelepedésére az ország legalkalmasabb helye — Szekszárd" címmel cikket közölt.

20 Az előadó kétirányú ipartelepítésről beszélt. Egyrészt lehetőség van tápszergyár létesítésére, mivel a háború előtt a Nesztl-féle tápszergyár szándékozott megtelepedni, illetve nagyobb üzemet létrehozni. A tápszer külföldön is keresett áru. A másik lehetőség a MÁVAG decentralizálás során a vasipar megteremtése. Emellett az előadó két lényeges érvet sorakoztatott fel: Szekszárd Duna menti város, a Sió jó kikötési lehetőséget biztosít; Tolna megye déli részén nagy mennyiségű szén van, amelyet rövid távú szállítás után, vagy akár helyben villamos energiává lehet átalakítani. A MÁVAG vagon- és gépgyárra azonban a szomszédos Baranya vármegye vezetői is szemet vetettek és Mohácsra telepítését kezdeményezték. Amikor ez a. tolnaiak fülébe jutott, még nagyobb lendülettel kezdték bizonygatni Szekszárd telepítési előnyeit. Az érvelési „csatában" a helyi lapok is résztvettek.

21 22 A Tolnamegyei Hírlap így írt erről: „Hónapokkal ezelőtt elsőnek a vármegyénk vezetői tárgyalásokat kezdtek, hogy a decentralizálás során a budapesti MÁVAG vagon- és gépgyára Szekszárdra települjön. A megyeszékhely vezetői küldöttséggel jártak Nagy Ferenc újjáépítési miniszternél és jelajánlották a város támogatását, hogy az iparosodás tekintetében háttérbe szorult város iparosodhasson. .. A baranyaiak Mohácsra akarják vinni.. . Szekszárdot illeti a telepítés, mivel: ők kezdték az akciót, a vármegye iparban szegény." Ezután rövidesen újabb tudósítást közölt a Tolnamegyei Néplap, amelyben többek között a következők álltak: ,.. . . az iparügyi minisztérium elhatározta, hogy a MÁVAG három hatalmas új üzemét Szekszárdon telepíti le. A telep a Sió mentén létesül, a folyó hajózhatóvá tételének céljaira máris 750 millió pengőt irányoztak elő. A MÁVAG csőgyárat, vagongyárat és ciszternagyárát épít Szekszárdon, míg a dunaföldvári szigeten hajógyár és hídépítő üzem. létesül. Az új bajai és dunaföldvári hidakat már az új üzemben készítik el."

23 A MÁVAG új üzemeinek Szekszárdra telepítése azonban sem ekkor, sem később nem valósult meg. Kevésnek bizonyult a vármegye és a megyeszékhely vezetőinek érvelése az ipartelepítés érdekében, ami olyan fontos célokat szolgált volna, mint az iparilag elmaradt megye iparosodása, a megyei munkanélküliség felszámolása, jobb kereseti lehetőségek biztosítása. Bizonyára nem a helyi vezetőkön múlott a gyártelepítés ügye, hanem országos érdekek határozták meg. Az ipartelepítésről a tárgyalások még 1946. végén is tovább folytatódtak. Ekkor azonban már egyértelműen hajógyár építéséről volt szó.

24 25 A Tolnamegyei Néplap erről azt írta, hogy „megvalósulás előtt a szekszárdi hajógyár". Néhány hónappal később dr. Hajdú Gyula előadást tartott a hároméves tervről, amelyben elhangzott „az, hogy hajógyár kerül-e Szekszárdra, még nem látható előre".

26 A hajógyár telepítése sem valósult meg. A dombóvári ipartelepítési elgondolások kevésbé voltak konkrétak, mint a szekszárdiak. Szóba jött egy olajfinomító létesítése. Erre az adott volna lehetőséget, hogy Igal környékén tovább folytatták a Magyar—Amerikai Olajipari Rt. által a háború előtt megkezdett fúrásokat, amelyek kezdetben kedvező eredményt hoztak. Felvetődött a földgáz felhasználása is, amely előmozdíthatta volna Dombóvár ipari fejlődését.

27 Ugyanebben az időben felvetődött egy textilgyár építésének lehetősége is. Ez gyakorlatilag tőkés vállalkozás lett volna. A Simon-féle baranyamágocsi gyapjúüzem vezetősége tárgyalásokat folytatott a Dőry család377