Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

„A tél folyamán befejezhetjük megyénk területén a mezőgazdaság szocialista átszervezését" — mutatott rá a megyei párt végrehajtó bizottság. Az útmutatás realitását alátámasztotta a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek és tagságuk jó politikai hangulata, a még át nem szervezett községekben eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezetek (közülük csupán egy helyen nem volt még szövetkezet), és az egyénileg dolgozó parasztság hajlandósága. Bíztató jelenség volt, hogy a kívülálló dolgozó parasztok többsége már szimpatizált a termelőszövetkezettel, élénken érdeklődött gazdálkodása iránt. A termelőszövetkezeti látogatások idején tüzetesen tanulmányozták a gazdálkodást, a tagok együttes munkáját, élet- és munkakörülményeiket, az elosztást — minden érdekelte őket. A számszerű fejlesztés mellett szólt az is, hogy 1960. őszén megyénkben az egyénileg dolgozó parasztság már nem fektetett be gazdaságába, elhanyagolta az állattenyésztést, és az árutermelést, erősen tartalékolt. Dunaföldvár nagyközség egyénileg gazdálkodó parasztsága 1960ban már nem termelte meg a lakosság kenyerét. Tolna megye termelőszövetkezet-fejlesztési és -megszilárdítási tervét a megyei párt végrehajtó bizottság 1960. november 11-i ülésén emelték határozattá.

160 A korábbi tapasztalatokat jól hasznosító terv érveket adott, a politikailag, gazdaságilag, szervezetileg tovább erősödött termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét úgy mutatta be, hogy 1960-ban a termelőszövetkezetek a legjobb minőségű földeken gazdálkodó egyéni parasztoknál búzából 2,6 q-val, őszi árpából 2 q-val, tavaszi árpából 3 q-val, zabból 2,5 q-val termeltek többet katasztrális holdanként. Míg az egyénileg gazdálkodó parasztok mindössze 12 vagon szabad gabonát adtak el az államnak, a termelőszövetkezetek az 1959. évi 134 vagonnal szemben 1960-ban 697 vagonnyit, azon kívül, hogy kenyérgabonából és takarmánygabonából teljesítették a felvásárlási előirányzatot. Saját erőből a termelőszövetkezetek 13 milliót fordítottak építkezésekre és 7 milliót gépvásárlásokra. A megye átszervezésre váró tíz helységében 1960. végén az ott élő családok 63,5 százaléka, pontosan 11 305 család dolgozott a mezőgazdaságban. A tervben részletezték a művelési ágazatokat — sajátos nehézséget jelentett, hogy a terület tíz százalékán, 7150 kh-n volt akkor szőlőkultúra —, számbavették, hogy az egyéni gazdaságokban több mint 7000 szarvasmarha, 34 000 sertés, 6256 ló és 8872 juh található. A községekre menő részletes elemzésből kiindulva, állást foglalt a testület a szőlőterületek megművelésének mikéntjére. „Pakson, Szekszárdon és Dunaföldváron átmenetileg alkalmazni lehet, hogy a szövetkezeti tag az általa bevitt szőlőt továbbra is művelje, szőlőfejlesztési hozzájárulás címén évente a termés 25 százalékát adja be a termelőszövetkezetnek, s ez esetben e területek után nem fog kapni a termelőszövetkezeti tag földjáradékot. Dunaföldváron, ahol nagy területen foglalkoznak zöldségtermesztéssel, az átszervezést követően alkalmazni lehet az új termelőszövetkezetekben az eredményességi munkaegységet." Kitértek a földrendezéssel, a vezetőségválasztással, a termelési terv készítéssel, az állatállomány és takarmány összeadásával, a szervezéssel kapcsolatos tennivalókra, sőt az időzítésre is. Előbbiekhez jelentős segítség, figyelemre méltó előrelátás, hogy a felmérések birtokában az üzemszervezési szakbizottság elkészítette az átszervezendő kilenc község és megyeszékhely előzetes termelési tervét, melyet alapnak tekintettek a megalakítandó termelőszövetkezetek termelési tervéhez. Hurrá-hangulatnak, vagy kifáradásnak nyoma sem volt az előkészületek idején. Józanul, tárgyilagosan elemezték a nehézségeket. „Az egyénileg dolgozó parasztok kezén vannak a megye legjobb minőségű földjei, nem lesz könnyebb 333