Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

beszervezésük, mint korábban a többieké, őszintén meg kell nekik mondani az indulást követő nehézségeket. Tudniok kell, hogy sok lesz a nehézség, kevés a raktár, az állat férőhely, nem ,ülnek be a készbe', és a szövetkezetben a családtagok munkájára szintén szükség lesz." Állást foglalt a megye politikai vezetése az átszervezési tervben, hogy az agitáció dandárja a helyi népnevelőkre háruljon, melléjük társuljanak a jó termelőszövetkezetekből a szervezők. Egyszerre kell megkezdeni a szervező munkát az egész megye területén, el kell érni, hogy a belépés érdekében egymást agitálják a parasztemberek. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1960. november 22-i ülésén jóváhagyta a Tolna megyei tervezetet, s miután a benne foglaltakat elfogadta, azok maradéktalan betartására hívta fel a megyei pártbizottság első titkárát.

161 November végén, az előkészületek befejező aktusaként, a helyi pártszervezetek taggyűléseken, a helyi tanácsok üléseiken megtárgyalták a tennivalókat.

162 Kezdődhetett a nagy munka. Már december 6-án arról tudathattak a jelentésekben, hogy a termelőszövetkezeti községekből a szomszédoknak nagy segítséget nyújtottak a termelőszövetkezeti tag agitátorok, „a tengelici, a faddi, a szedresi, a bátaszéki termelőszövetkezeti tagok az egyéniekkel élénk eszmecseréket folytatnak". Azoknak, akik a tömeges belépéstől féltették a munkaegység értékét, egy év tapasztalatai alapján a mözsi termelőszövetkezeti elnök így érvelt: „Ne félj ettől komám, én már ezen átestem. Belátom, hogy nem lett igazam, mert mi már az első évben elértük azt a munkaegységértéket, ami a kis termelőszövetkezet idejében a legnagyobb volt." Lassacskán megindultak a belépések. December 15-én azt jelentették, hogy megnőtt a belépések száma, az egyéni parasztok körében kialakult az a közvélemény, hogy „nincs most már értelme a várakozásnak, ennek már meg kell történnie".

163 Sehol sem fordult elő kirívóan rossz fogadtatás, sem durva ellenállás. Legjobban öcsényben haladt a szervezés, gyengébb volt Decsen, Sióagárdon, Pakson, Szakályban, Ozorán, s főként Dunaföldváron volt lassú a fejlődés e téren. Regölyben a helyi pap felkereste a szervező bizottságot és arra kért engedélyt, hogy a templomban kihirdethesse: hívei lépjenek a termelőszövetkezetbe, a nagyüzemi gazdálkodás nem ütközik a vallás tanaival. Mintegy háromhetes szívós, érvelő munka után jelentősebbé váltak a termelőszövetkezetbe lépések. A december 18-i állapot szerint Harcon befejeződött a szervezés, náluk, a többi nyolc községben és Szekszárdon addig 2141 család lépett termelőszövetkezetbe, 12 925 kh földdel. A felgyorsuló ütemet jelezte a december 29-én készült, a december 24-i helyzetnek megfelelő összesítés, mely szerint a 10 helyen 5058 család, 33 949 kh földdel csatlakozott a termelőszövetkezeti mozgalomhoz. A megyei termelőszövetkezet-fejlesztési terv elfogadásától alig egy hónap alatt az egyénileg dolgozó parasztcsaládok 44,7 százaléka választotta a szövetkezeti utat a 10 helyen, s bevitték földterületük 47 százalékát. Január elején mozgalmassá váltak a 10 helység lakóinak napjai. A nagyobb településeken — mint Dunaföldvár, Paks, Decs és Szekszárd város — körzeteket alakítva fogták át a népnevelő munkát, az egyénekhez való biztosabb eljutás, a gyorsabb reagálás érdekében.

164 Öcsényből, Decsről, Szakályból látogatásokat tettek termelőszövetkezetekbe az elhatározás előtt álló egyénileg dolgozó parasztok. Mindenütt becsülettel elmondták nekik, hogy az első időszakban milyen nehézségekkel kell szembenézniök, viszont az összefogás és a tisztességgel végzett munka már az első esztendőben meghozta gyümölcsét (Pálfa, Nagydorog, Tolna). Január 6-ára tömegessé váltak a termelőszövetkezetekbe lé334