Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

Felmerülhet a kérdés, miért éppen a párt irányította, szervezte — mégpedig közvetlenül — a mezőgazdaság szocialista átszervezését? Hiszen a szocialista államhatalom helyi szervei, a tanácsok, már közel tíz esztendeje léteztek, s nagy tapasztalatokra tettek szert a társadalmi-gazdasági élet befolyásolása, irányítása terén. Magának a pártnak kellett kezébe venni az átszervezést, mert a munkásosztály, az egész nép élcsapataként a párt volt birtokában a vezérfonalként utat mutató marxista—leninista elméletnek, politikája a társadalom, az egész nép érdekeit fejezte ki és valósította meg. Elvi alapon, egységes felfogásban megvalósítani e nagy feladatot, a különböző társadalmi erőket összefogni, hatékonyan irányítani a közös cél érdekében, csak a párt volt képes. A jelentőségében történelmi feladat, a mezőgazdaság szocialista átszervezése nem csupán gazdasági, hanem elsőrangúan politikai természetű volt, s a politikai irányító szerepet a párt tölti be. E folyamatban nem hatalmi szóval, hanem eszmecserét folytatva, az észt és szívet megnyerve kellett a parasztságot átvezetni az új, a szocialista útra. Létezett-e, volt-e a párton kívül más olyan erő, amely meg tudott volna felelni a történelem által szükségképpen napirendre tűzött feladatnak, amely az egész társadalmat képes lett volna erre egységesen mozgósítani? A tanácsok nem tudtak teljes mértékben gazdájává válni e feladatnak, noha minden erejükkel igyekeztek elősegíteni azt. Miként később látni fogjuk, a járási, községi tanácsok — főként az utóbbiak — keresték a változó helyzetben a konkrét tennivalókat. A megszilárdításban érdemeket szerző megyei tanács sem tölthette be a politikai irányító, az egész társadalmat mozgósító szerepet, jóllehet részt vett a munkamegosztásban, kezdettől fogva végezte a rá háruló állami feladatokat a termelőszövetkezetek megerősítése érdekében. Noha a döntő lépést a Központi Bizottság 1958-as decemberi határozata jelentette, nem volt ez előzmény nélküli, nem okozott meglepetést, hiszen már 1957. első hónapjaiban hangsúlyozta a kormány, hogy a mezőgazdaság átalakítása a szocializmusban egyik fő feladat, és az MSZMP Központi Bizottsága már 1957. februári ülésén a párt és állami szervek feladatává tette a termelőszövetkezetek támogatását. A konszolidáció időszaka nem jelentett „üresjáratot" a termelőszövetkezeti mozgalomnak, mert a népi hatalom erősödése falun a bázisnak, a termelőszövetkezeteknek az erősítését is hozta, azt szolgálta. Az átszervezést megelőző előkészületekkel egyidejűleg országos méretű vita bontakozott ki a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztéséről. Tolna megyében sem volt másként, 1958. nyarán egyértelműen a baloldali veszély volt az erősebb, ezzel kellett megbirkózni. Egyes tsz-ekben a tisztségviselők és párttagok egy része zárkózott el, s a hibás, szektás felfogás ellen a falusi munka erősítését szolgáló párthatározat megismertetése és megvalósítása során folytattak megyeszerte erős küzdelmet. E vitákban a célt veszélyeztető és a sértő bizalmatlanságot tükröző szenvedélyes megnyilvánulások sem voltak ritkák. Tengelicen a tsz-ből kilépetteket egyesek csalóknak nevezték, úgymond „amíg bent voltak, állandóan betegeskedtek, mióta újra egyéniek, egy sem beteg közülük". Tamásiban a fölfokozott büszkeséget, az erős szembenállást jelezte e nézet „Talán letérdeljünk az egyéniek előtt?". Az egyénileg dolgozó parasztság jó anyagi helyzetét eltúlozva, az adminisztratív megszorításokat szorgalmazva, nem egy helyen elméleteket is gyártottak az átszervezés ilyetén időszerűségét vitató, annak nehézségeitől tartó ak302