Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

után létesítette. Itt jegyzem meg, hogy a gyári címjegyzékben ebben az iparágban azokat az üzemeket szerepeltették, amelyek raktárra termeltek, és legalább 20 munkást alkalmaztak.

118 A váraljai üzem tehát a felvétel időpontjában ezeknek a feltételeknek megfelelt. További sorsáról semmit sem tudunk. A ruházati ipar legjelentősebb üzeme változatlanul a bonyhádi cipőgyár volt. Ez az üzem 1930-tól részvénytársaságként 400 000 P alaptőkével üzemelt, és 1935-ben részvényenként 22 P osztalékot fizetett.

119 A gyárbeliek emlékezete szerint 1935-ben két hétig tartó sztrájk volt a cipőgyárban,

120 amelynek azonban sem a sajtóban, sem az alispáni jelentésekben nem találtam nyomát. E gyár 1937. évi termelését ismerjük egy, ebből az évből fentmaradt kérdőív adataiból.

121 1937-ben a cipőgyár 225 090 P álló tőkével és 450 000 P forgó tőkével rendelkezett. A Pécsi Takarékpénztár bonyhádi fiókjával és a Bonyhádi Takarékpénztárral állt érdekeltségi viszonyban. (35 000, illetve 20 000 P hitelkerete volt ezeknél a pénzintézeteknél.) Három gyárvezetőt tartottak nyilván, akik közül kettőnek műszaki végzettsége volt és egy kereskedelmi szakember volt. 11 tisztviselő, 2 művezető, 3 előmunkás, 108—111 szakmunkás, 31—36 betanított munkás, 20—26 napszámos, 7—9 ifjúmunkás, 2—3 tanonc dolgozott ekkor a gyárban a különböző évszakokban. Az összes munkások száma október hónapban 153 férfi és 132 nő volt, továbbá egy szolga, egy sofőr és egy postás. Az átlagos munkásszám 147 férfi és 105 nő volt. 302 napon át dolgozott ebben az esztendőben a gyár naponta 8—9 órás munkaidővel, de többször volt munkaredukció miatt munkaidő-rövidítés is, amely természetesen a bérekben is azonnal jelentkezett. Villanyenergiát a Bonyhádi Hengermalmok és Villamosüzem Rt.-től vásárolták. 16 villanymotor dolgozott ekkor a gyárban 53,2 lóerő teljesítőképességgel. Az üzem 1937-ben 80%-os kihasználtsággal dolgozott. A termelt iparcikkek (48 849 pár férficipő, 79 786 női és 29 309 pár gyermek- és fiúcipő, ül. 4885 házicipő) összértéke 1 778 651 P volt. (Ez évben a termelt érték 7%-a maradt raktáron.) A gyár a nyersanyagot, ül. egyéb szükségleteit belföldről szerezte be. Gépalkatrészt Winkler Ferenc cégtől Budapestről rendelt, bőröket a simontornyai bőrgyárból, Róth Sándor pécsi, Alt mohácsi, Csülag és Wolfner budapesti bőrgyárakból, továbbá ugyancsak budapesti nagykereskedőktől vásárolt. A kellékanyagot két budapesti cégtől hozatták. (Alberto és társa, továbbá Sárosi és társa cégtől.)

122 Ha a gyár e legfontosabb adatait az iparág országos adataival vetjük öszsze, meg keU állapítanunk, hogy az ipartelepek számát tekintve ez a gyár az országosnak mindössze 0,4%-a. Az ország iparszerkezetében 1938-ban a ruházati ipar — telepeinek számát tekintve — 5,5%-ot alkot. Tolna megyében az iparszerkezetben mindössze 1,6% az aránya. Ha a munkások számát vizsgáljuk, úgy tűnik, hogy ez az iparág a viszonylag kevésbé népes iparágakhoz tartozik, hiszen az ország gyáripar-szerkezetében 1938-ban mindössze 3,1% az arány. Ebben az esztendőben 10 178 alkalmazott dolgozott az országban a ruházati ipar gyári üzemeiben. A bonyhádi gyárban dolgozó 252 munkás az országos munkásáUománynak 2,5%-át alkotta ekkor. 276