Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

Az erőgépek lóerőszámához viszonyítva (országos adat: 2643 lóerő) az országban használt lóerőnek 2%-át alkotta a bonyhádi gyár villanygépeinek lóereje, míg a termelési érték az országosnak 2,3%-a volt.

123 Ez a cipőgyár jelentős tényező volt Bonyhád gazdasági és társadalmi életében, a völgységi járás, sőt az egész megye iparában. Ennek ellenére a megyei sajtó egyáltalán nem foglalkozott ezzel a gyárral, s ez a tény nem mond ellent annak, hogy tudatában voltak az üzem fontosságának. Ez csupán azt a közömbösséget mutatja, amellyel a politikai életet olyan fokozott figyelemmel kísérő sajtó a gazdasági élet híreit kezelte az akkori Magyarországon. De a tőkés vállalatok általában nem is igényelték a közfigyelmet. A következő iparág: a vegyiipar, Tolna megyében viszonylag gyenge. A címtár mindössze 8 kisebb műhelyt tüntetett fel 1937-ben, ezek főként kelmefestő, tisztító, kékfestő és szappanos vállalatok voltak. Gyáripari üzem a címtár szerint ebben az iparágban nem volt a megye területén,

124 bár a gyári címjegyzék 3 vegyiiparhoz tartozó gyárat is nyilvántartott: a bonyhádi olajgyárat, továbbá a felsőiregi uradalom keményítőgyárát, és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nagymányoki brikettgyárát.

125 A két utóbbi gyárat pótlólag jegyezték be. A bonyhádi olaj gyár a Kohn testvérek tulajdonában zsíros növényolaj gyártással foglalkozott, és az üzemnek az adott gyári jelleget, hogy legalább 1000 mázsa olajos magot dolgoztak fel évente. A nagymányoki brikettgyár pedig a nagyobb távolságra nehezen szállítható porszén és féltermék brikettálása révén egyre nagyobb piacra tett szert, és termelése gyorsan nőtt.

126 A Kohn olajgyárról keveset tudunk, az egyik összesítőben az alapító Kohn Ábrahám nevére bukkanunk, aki 1847-ben hozta létre olajgyárát, növényi olaj sajtolása céljából. A gyárat 1906-ban gőzerőre alakította át, majd 1921-ben újraépítették. 1926. óta Freund Sándor vezette. A gyár termékei számos kiállításon nyertek arany- és bronzérmet, okleveleket. Tudjuk azt, hogy ekkor már működött Pakson az 1932-ben létesített paksi ipartelep, amely a Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek Rt. alvállalata volt. Szesz-, élesztő, likőr, rum és vegyészeti üzemként tartották nyilván, ahol bor-, gyümölcs- és szeszfőzde volt, gyümölcsaszaló, főzelékszárító, modern gépekkel. A besűrítő készüléket ,.páratlannak" mondták az országban. A gyár 1939-ben 350 munkást foglalkoztatott, és 15 fős irodai személyzetet. 1939-től egy műegyetemi végzettségű mérnök vette át vezetését.

128 Ez a telep azonban csak igen kis részben tekinthető vegyi üzemnek, hiszen — mint a neve is mondja és a felszereltsége is mutatja — főként a mezőgazdasági ipar, s ezen belül az élelmiszeripar egyes ágait űzték benne. Az élelmiszeripar műhelyeinek száma elég magas Tolna megyében, 476, ami az iparszerkezetben az üzemek számának 12,5%-a volt. Ezek közül az üzemek közül 94 volt pékség, 137 malom és 191 hentesüzem. A malmok közül 8 volt gőzmalom, s több helyen találunk ekkor már tejiparhoz tartozó üzemeket, így gyárüzemeket is. A gyári címjegyzék szerint a megyében két konzervgyár volt, mégpedig az egyik a Dőry Konzervgyár Rt. Űjdombóváron (központi irodája Budapesten), s a másik Krausz Moskovits Egyesült Ipartelepek Rt. főzelékszárító, Paks (központi iroda Budapest) cég, amelyet pótbejegyzéssel tüntettek fel a gyári címjegyzékben. Mindkét üzem növényi konzervgyár volt, amelynek gyári jelleget 10 munkás alkalmazása adott. 277