Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

dolgozott a részvénytársaság. A dunaföldvári üzem csak része volt ennek az országos hálózattal rendelkező vállalatnak.

92 A gyári címjegyzékben megemlített két másik kendergyár közül

93 a Sárközi Kenderipari Kft.-ről csak annyit tudunk, hogy 1938-ban Neiner Ferenc, Guttmann Ferenc és Holzer Ferenc létesítette azt 36 ezer m

2 területen. Évente 60—65 munkás végzett ott kendertörést, tilolást, osztályozást, amelyhez a nyersanyagot 50 kis- és nagytermelőtől szerezték be.

94 A Tolnanémediben dolgozó Siómenti Kendergyárról nincsenek adataink. A gyári címjegyzékben szereplő selyemipari üzem közül a részvénytársaságok között szerepelt a compassban a Magyar Kir. Selyemfonódák Haszonbérlete Rt. mint olyan cég, amely 1918. óta létezett. Fonótelepe volt Győrben, Tolnán és Komáromban. Cérnázója volt Tolnán. (Alaptőkéje 781 250 P.) 1931—36ban 12,50, iU. 20 P osztalékot fizettek. 1935-ben és 1936-ban is 100 000 P volt a részvénytársaság évi nyeresége.

95 A tolnai selyemfonó 1918-tól 1938-ig, szerződés értelmében, a Magyar Kir. Selyemfonódák Haszonbérlete Rt. bérletéhez tartozott. E részvénytársaságnak a már említett három üzeme közül a tolnai és a győri gyártelep működéséről maradtak fent jelentések. 1935 márciusában készített felmérés a két gyártelep 1934. évi termelését vette számba, s eszerint Tolnában közel kétszer annyi gubót dolgoztak fel, mint Győrben. A 81 ezer kg feldolgozott gubóból 23 ezer kg lett a termelt mennyiség Tolnában. A részvénytársaság 1934-ben döntött úgy, hogy Tolnán cérnázót, hámtalanítót és festőberendezést létesít 20—22 ezer P értékben, azzal a feltétellel, hogy a szerződés letelte után a Selyemtenyésztési Felügyelőség az összeg 50%-át megtéríti. 1936-ban már az új és a régi cérnázó üzem termelését vették számba, amely szerint kg-ként 4,10 P volt a cérnázó termelése 1935-ben, és ez — egy évvel később — már 5,50 P-re emelkedett. A grége (nyersselyem) gyártás költsége 1935-ben kg-ként 11, 1936-ban 8,52 P volt. (Győrben 9,43, ül. 8,48 P volt ugyanakkor a költség.)

96 1936-ban bejelentették, hogy a tolnai régi cérnázóban krepp gyártására rendezkedtek be, mivel ebben a cikkben komoly szükséglet jelentkezett.

97 Ugyancsak ebben az esztendőben már más is történt. Először jelentenek a tolnai selyemfonodából komolyabb sztrájkot. 480 főnyi női munkás közül szeptember 2-án 350 lépett sztrájkba és kérte munkabére felemelését.

98 A helyi sajtó már augusztusban hírt adott arról, hogy a selyemfonó és cérnázó, műselyemgyártó iparban a legkisebb munkabérek megállapítására hivatott bizottság megalakult.

99 Ezt követte hamarosan a szeptemberben kirobbant sztrájk, amelynek okaként a hivatalos rendőrségi jelentés a nem megfelelő díjazást állapította meg. A tolnai fonodában foglalkoztatott kezdő munkásoknak a gyár napi 10 órás munkaidőre 85 fillért, a régebbi, begyakorlott munkásoknak pedig 85—170 fillért fizetett napszámbérként. Ebből a csekély díjazásból a munkások nem tudtak megélni. Május óta — tehát még az új munkabér megállapítása előtt — többször kérték a munkásnők munkabérük rendezését, de a gyár vezetősége még csak válaszra sem méltatta őket.

100 A sztrájk hátterére és okára, az abból levont következtetésekre egy 1937ben aláírás nélkül készült jelentés mutatott rá. Ez a tanulmánynak is beillő jelentés felmérte a selyemkultúra helyzetét és fejlődési lehetőségeit. Megállapította, hogy az eredetileg a XIX. század végén 272