Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235
vásárolt luinoi Battaglia cégtől szállított fonógépek a tolnai gyárban teljesen elavultak. Eredetileg hat szálra voltak berendezve, a háború után tértek át a nyolc szálra. Tolnában 180, Győrben 120 katlan dolgozott. 1936 végén felállítottak Tolnán néhány japán fonógépet és megkísérelték a 12 szálas fonás bevezetését. Váratlanul azonban a munkásnők ellenállásával találták szembe magukat, akik kijelentették, hogy nyolc szálnál többet képtelenek ellenőrizni. A sztrájk rövid volt, és — amint a jelentés írta — „jelentékeny béremeléssel" sikerült egy próba csoportban a 10 szálas fonást bevezetni. Eredmény azonban nem mutatkozott, „a munkásnők úgy dolgoztak — amint a jelentés szerzője írta —, hogy a 10 szálas fonás se adjon mennyiségben többet a nyolc szálasnál". Megoldásként a fonóberendezés teljes megújítását ajánlotta a tanulmány szerzője. Űj gépek felszerelése esetén Tolnán 120, Győrött 60 katlant lehetne elhelyezni. (A beszerzési ár 420 000—450 000 P.) A katlanok lehetővé tennék a munkásszám csökkentését (850 helyett 650 fő), de ugyanakkor keresetük növelését is. A Tolnán működő két cérnázó közül a régi már 1907. óta dolgozott 3072 orsóval és a jelentés keltekor kreppet gyártott, noha hiányoztak az ahhoz szükséges modern gépek. A jelentés szerzője egy előkészítőgép és 2000 krepp orsó beszerzését javasolta kb. 30 000 P értékben. Javasolta továbbá egy cérnázószék és két csévélőgép (13—15 000 P érték), továbbá festő és nehezítő berendezés (15—20 000 P érték) beszerzését. 101 A munkásnők részéről mutatkozó ellenállás azonban komolyabb volt, mint azt előzőleg gondolták. A gubók ismételt átválogatása, a gépek sebességének csökkentése és a munkabérek emelése ellenére az elégedetlenség tovább tartott. 102 1937. június 4-én a tolnai fonodában foglalkoztatott 500 női munkás közül 350-en sztrájkba léptek „a gyár vezetősége által követelt nagyobb munkateljesítmény miatt", amint ezt a rendőrségi jelentés írta. 103 10 nap múlva öt munkásnő megjelent az üzemvezetőségnél és bejelentette, hogy július 15-én reggel valamennyien munkába állnak; a munkásnők a budapesti textilszakszervezeti titkár rábeszélésére egyelőre elfogadták az üzemvezetőség által megkívánt, 10 szálas gépekkel végzendő munkát. Horváth szakszervezeti titkár kilátásba helyezte, hogy a közeljövőben szakszervezeti bizottság érkezik a gyárba, hogy a követelt munkateljesítményt felülbírálja. Ha a tízszálas gépeken — a követelményeknek megfelelően — tudnak dolgozni, akkor béremelést kérhetnek. Horváth azt is tudatta a munkásnőkkel, hogy a szakszervezet vezetősége csak abban az esetben járhat el érdekükben, ha valamennyien belépnek a szakszervezetbe. 104 Ennek nehézségeit azonban a zománcgyár esetében már volt alkalmunk látni. Eszerint a gyár vezetősége az alkalmazottaktól 25%-os munkateljesítménytöbbletet kívánt anélkül, hogy a bérüket emelte volna. E híradásból az is kiderül, hogy a sztrájk miért húzódott el. A részvénytársaság ugyanis a sztrájk ideje alatt tataroztatta a telepet, majd új munkásokat akart alkalmazni. A közigazgatási hatóság azonban beleszólt ebbe és tárgyalásra utasította — a földművelésügyi minisztérium közbejöttével — a gyár vezetőségét. 105 A selyemfonoda bérlete 1938. június 30-án lejárt, és szóba került, hogy a selyemfonodákat újjá kell szervezni. Fontos volt, hogy ez az iparág olcsóbban termelhesse ezt a fontos félgyártmányt. A helyi lap szerint versenypályázatot írtak ki a fonodák bérletére, de az eddigi bérlő budapesti pénzintézet lemondott a további bérletről. 106 Egyetlen elfogadhatatlan egyéni ajánlat érkezett még be, 18 Tanulmányok Tolna megye történetéből Vni. 273