Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

létesített Simontornyán külön ruhatárral, tejkonyhával, napozócsarnokkal, fürdőkkel.

89 S ha emellé a hír mellé a gyárban dolgozó anyák számának növekedését is, ellenpontként, hozzátesszük, — 1937-ben modern napköziotthon létesítése mégis nagyon jelentős szociális tettnek számít. A gyár további adatait nem ismerjük. 1938-ban 107 bőrgyár volt az országban, amelyhez képest a megye két gyára valóban nagyon kevés. A munkásság létszáma 1938-ban 10 265 volt az országban.

90 A simontornyai bőrgyár 800 főnyi dolgozójához számítva a hőgyészi üzem kb. 20 fős munkásságát, a bőrgyári munkásság létszáma a megyében az országosnak mindössze 7,9%-a. A simontornyai bőrgyár azonban mindig ott szerepelt az ország legjobb hírű bőrgyárai között, és ez önmagában is kiemeli ezt az iparágat a megye iparszerkezetében. A fonó- és szövőiparban a műhelyek számát tekintve viszonylag erős visszafejlődés tapasztalható. Az 1937-ben készült ipari címtár szerint 15 kötélgyártó és 1 takácsműhely dolgozott a megye területén. A legjelentősebb gyárak viszont éppen ehhez az iparághoz tartoztak: a Siómenti Kendergyár Rt., a Tolnai Textilművek Rt. és a Tolnai Selyemfonóda. 1929-ben az ipari címtár még 193 ipari üzemet tartott nyilván Tolna megyében ebben az iparágban, tehát e számok alapján is megállapíthatjuk, hogy a nagy gazdasági válság ezt az iparágat nagyon erősen sújtotta. Ez azonban elsősorban a kisebb műhelyeket érintette. A gyári címjegyzék szerint a fonó- és szövőiparban 1935-ben 6 üzem dolgozott Tolna megye területén, amelyek közül 3 kendergyár volt. Ezekben legalább 20—20 munkást kellett alkalmazni, hogy gyár-jellegük legyen. Egyikük a Sárközi Kenderipari Kft. Decsen volt, tulajdonosa Stark György, akinek üzemét előzőleg Dunamelléki Kendergyár néven Szeged központi irodával, Mohácsszigeten dolgozónak jelezték. A másik kendergyár Benedict Jenő Tolnanémedi telephellyel feljegyzett Siómenti Kendergyára (központi iroda Budapesten), s a harmadik a Magyar Kender-, Len- és Jutaipari Rt. kenderkikészítő telepe Dunaföldváron, amelyet egy ideig Szántó Jenő és Benedict Jenő bérelt. Ugyanehhez az iparághoz tartozott a Tolnai Textilművek Rt. gyapjúipari üzeme és a M. kir. Selyemfonódák haszonbérlete Rt. Tolna (központi iroda Budapest) gyára, amely utóbbinak cégnevét később Magyar Királyi Állami Selyemfonógyára Központi Igazgatósága Budapest címre javították át. A hatodik üzem pótbejegyzésként került a listára és utóbb tintával áthúzták: M. kir. Selyemtenyésztési Felügyelőség Gubófojtó Üzeme volt ez Tolna telephellyel.

91 A textilipar részvénytársaságai közül a Compassban a Tolnai Textilművek Rt. bejegyzését találjuk meg, amelynek központja Budapesten, gyártelepe pedig Tolnán volt. A műselymet és a gyapjúfonalat Ausztriából, Németországból és Olaszországból hozták be. A részvénytársaság 200 ezer pengő alaptőkéjét 1931-ben duplázták meg. 1936-ban nem fizettek osztalékot, noha 6162 pengő nyeresége volt az üzemnek. A textiliparhoz tartozik a már említett Magyar Kender-, Len- és Jutaipari Rt. Budapest központú cég, amelynek csupán egyik telepe volt Dunaföldváron. A cég maga 1904-ben jött létre, Pesterzsébeten és Űjszegeden>*volt gyártelepe. A dunaföldvári telep 1913. óta dolgozott. A cég összes munkásainak számát a Compass 2000-nek jelöli. Angliába, Észak- és Dél-Amerikába, Egyiptomba és Svédországba exportáltak. A nyers jutát Indiából hozták be. A cég alaptőkéje 5 millió P volt, és 1936-ban több mint 200 ezer pengő nyereséggel 271