Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

alaptőkéje 3 millió pengő volt, amelyet 1932-ben emeltek erre az összegre. 1935 decemberében 31 ezer pengő nyereséget tartottak nyilván.

82 Az 1930-as évek második felében a gyár alkalmazottainak létszáma 700— 800 között volt, a hajtóerőt egy 500 lóerős gőzgép, továbbá egy 300 lóerős gőzgép és egy 100 lóerős Diesel-motor szolgáltatta. A gépi felszerelés megfelelt az akkori modern bőrgyártás technikájának.

83 A bőrgyár akkori dolgozóinak visszaemlékezései szerint a gyár működésének csúcspontja 1938-ban volt, amikor a dolgozók száma kb. 800 volt. összetételüket tekintve akkor is szakmunkások alkották e létszám felét, akik a tímár szakma különböző, nehezebb ágaiban dolgoztak. A munkások egynegyede betanított munkás volt, akik a könnyebben elsajátítható bőrgyári munkát végezték, míg a további 25% napszámos volt, akik az anyagmozgatást, a szállítást, rakodást stb. végezték. 1935-től rendszeresítették a művezetői állást, addig csak hat mester és tíz előmunkás dolgozott a gyárban. Ettől az évtől kezdve ezeken kívül öt művezetőt is találunk a gyár alkalmazottai között. A visszaemlékezések szerint a kézimunka végzésére szívesebben alkalmazták az olcsó női munkaerőt, kb. a dolgozók egynegyede nő volt, de nőket gépekhez nem osztottak be. 1935. után épült fel egy központi fürdő és az étkezőépület. Ennek az volt a hátránya, hogy a hét hat napja közül ötben csupán a férfiak, egy napon pedig csak a nők használhatták a fürdőt. Öltöző továbbra sem volt a gyárban, a házilag készített fogasokra felakasztott ruha, a nedves műhelyekben történő vetkőzés és öltözés nagyon sok kellemetlenség forrása volt.

84 A munkaidő 6 órától 18 óráig tartott, 1 órás ebédidővel. Ha több volt a munka, néha 21 óráig is benn dolgoztak az emberek, ha viszont nem volt megrendelés, akkor szabadságot engedélyeztek, cséplésre, mezőgazdasági munkára mehettek a gyár dolgozói, akik ilyenkor természetesen a gyárban nem kerestek. A gyár vevőköre és beszerzési forrásának helyei is széles körűek. Vásárolt bőröket Argentínából, Kínából, Olasz- és Németországból, Törökországból, Lengyelországból és Hollandiából. Ugyanakkor kész bőröket adott el a cseh Bata-cégnek éppen úgy, mint az angol, a holland cipőgyáraknak. Vásárlói voltak a magyarországi cipőgyárak is. Gépeit és nagyrészt a festékanyagot is kizárólag Németországból szerezte be.

85 Ez a gyár egyike volt azoknak az üzemeknek, amelyeknek fejlődését a sajtó is figyelemmel kísérte, talán éppen azért, mert hatósugara messze terjedt. 1934 szeptemberében a megyei lapból értesülünk arról, hogy a simontornyai bőrgyár szennyvíztartó berendezését kibővíteni tervezik. A műszaki és a közegészségügyi szempontoknak megfelelően kívánták elhelyezni a modern szennyvízderítő telepet, amelynek helyszíni tárgyalásán az alispán képviselője is jelen volt.

86 1935-ben a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlése is megállapította, hogy a simontornyai gyár a dél-dunántúli üzemek közül egyike a legjelentősebb kivitellel rendelkezőknek.

87 A gyár jelentősége Simontornya élete szempontjából továbbra is megmaradt, sőt egyre nőtt. Rangot jelentett a gyár dolgozójának lenni. 1937-ben Simontornya díszpolgárává választotta Fried Imre kormányfőtanácsost, a bőrgyár vezérigazgatóját,

88 s ez ekkor, az egyre fasizálódó Magyarországon jelentős tett volt, hiszen Fried zsidó volt. — De a gyár vezetője valóban megérdemelte a község megbecsülését, mert az év decemberében pl. napközi-gyermekotthont 270