Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235
baleset kapcsán értesülünk csak arról, hogy Mágocson is volt 1936-ban egy fűrésztelep. Az ipari címtár adatai szerint ez az iparág a ruházati és a szolgáltató ipar után a megye legtöbb műhelyt foglalkoztató iparága volt 1937-ben. Az asztalosok száma meghaladta a 350-et, de több bognár, kádár, kárpitos, esztergályos, kocsigyártó, kosárfonó is dolgozott a megye területén. A címtár egy bútor- és dominógyárat tartott nyilván Bonyhádon: Weisburger János üzemét. Ezen kívül Kurdon jegyeztek fel egy fűrész- és fatelepet, melyet nyilvánvalóan a vasútállomás közelsége hozott létre. Valószínű, hogy a közalapítvány birtokát képező lengyeli erdőségek fáját dolgozták fel itt. 72 A Címtárban megemlített két gyár közül 73 a fatelítő telep működéséről ebből az időszakból nem maradt ránk közvetlen iratanyag, csak a sajtóból értesülünk arról, hogy 1937-ben tervbe vették az új dombóvári fatelítő telep modernizálását, munkateljesítő képességének bővítését. A helyi lap nem kis büszkeséggel írta, hogy a tervek szerint „föld alatti és föld feletti olajtelítő tartányok" készülnek, és az emelési munkálatokat „elektromos daruk" végzik majd. 74 A fejlesztési tervvel volt kapcsolatos a MÁV-nak a Dombóvári Villamossági Részvénytársasággal 1937-ben kötött megállapodása, amelynek során a telepet bekapcsolták a társaság hálózatába. Ez megtakarítást jelentett a telítőtelep üzemköltségében, mert addig a telep üzeméhez és világításához szükséges villamos áramot maga a telep volt kénytelen előállítani. 75 A faipar másik gyárüzeméről, Moldoványi Ede bútorgyáráról csak két újsághír őrzött meg valamit az utókornak. Az egyik híradás 1935 októberében egy súlyos üzemi balesetről szólt, amikor is egy asztalossegéd kezét roncsolta szét a marógép. A másik rövid hír szerint a gyár tulajdonosa, aki műbútorasztalos volt, havi 15 P családi pótlék fizetését vezette be 1938-ban a gyárban. 76 A fa- és csontipari üzemek száma 1938-ban 359 volt Magyarországon, az összes ipartelepek 8,8%-a. Tolna megyében az ipartelepek 2,4%-át alkotta az említett két gyárnak minősülő üzem, amely a faiparban dolgozott. Az ország faipari üzemeinek számához viszonyítva pedig ez mindössze azok 0,5%ra! 77 Ennek az iparágnak az erejét megyénkben — úgy tűnik — a kisipar adta, mégpedig a szigorúan a piac igényeihez igazodó kisipar. így alakult ki pl. Kétyen, Nagyszékelyben és Dunaföldváron egy-egy asztalosműhelyhez kötött temetkezési vállalkozás. 78 A kézműiparnak olykor jelentékeny mesterei dolgoztak vidéken. Pl. Dőryzombában Wenk József asztalosmesternek volt műhelye, aki Párizsban ezüstérmet és elismerő oklevelet kapott és mint segéd Münchenben és Stuttgartban dolgozott. 79 A bőr-, sörte- és szőriparban Fried Bernát és fiai Bőripari és Kereskedelmi Részvénytársaság simontornyai gyára mellett Weltmann Mór hőgyészi bőrgyárát jegyezték fel a gyári címjegyzékben. Ezek az üzemek legalább 10 munkást alkalmaztak és motort használtak, mert ebben az iparágban ez volt a gyári jelleg feltétele. 80 Az 1937. évi címtár szerint ennek az iparágnak 28 üzeme közül az előbb említett kettő minősült gyárnak, de a hőgyészi üzemről semmi közelebbi adatunk nincsen. Mindössze azt tudjuk, hogy Weltmann Mór gyára tímárságként már 1896-ban dolgozott Hőgyészen. 81 A Fried Bernát és Fiai Bőripari és Kereskedelmi Rt. simontornyai gyára viszont az ország bőrgyárai között jelentős helyet foglalt el. A részvénytársaság 269
