Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

sót utóbb tintával áthúzták, ami arra utal, hogy 1935. után már Váralján nem működött az áramelosztó. Fadd, Mözs, öcsény, Dunaszentgyörgy és Tolna község villanytelepét a Hungária Villamossági Rt. (Budapest) bérelte. Villamosszövetkezet kezében volt az áramelosztó Decsen és részvénytársaságé volt Bonyhádon, Dombóváron, Kis- és Nagymányokon. Meg kell említenünk, hogy a felsoroltak közül tintával áthúzták a faddi, a mözsi, az őcsényi, a dunaszentgyörgyi és tolnai elosztót. Dombóvár telephellyel és Budapest központtal bejegyzett Hungária Villamossági Rt. hamarosan magába olvasztotta és megszüntette e külön áramelosztóként nyilvántartott telepeket. A gyári címjegyzék áramelosztó alakulatként tüntette fel Szekszárd megyei város villamos- és jégművét is.

31 Ebben az iparágban tehát tovább folytatódott megyénk területén az energia szállítására való áttérés, a központi villanycentrálék létrehozása. Ugyanakkor azonban tömörítésük is megfigyelhető. Egészen nyilvánvaló, hogy az 1931. XVI. te. (energiatörvény) 1934. október elsején történő életbelépése nem maradhatott hatástalan. Ez a törvény az állami engedélyezési rendszer meghonosításával és az engedélyeseknek kizárólagossági, kisajátítási és vezeték jogbiztosítási rendelkezésével az energiagazdálkodás egységes kezelését teremtette meg. Ez a rendelkezés tehát elsősorban a nagyobb tőke felett diszponáló központi vállalkozások számára volt előnyös. A compassokban három Tolna megyei villamosipari részvénytársaságot találunk 1937—1938-ban az ipari részvénytársaságok között. Az egyik a címtárban is szereplő Hungária Villamossági Rt. budapesti cég, amelynek Esztergom. Salgótarján és Szolnok mellett Dombóváron is volt egy üzemfőnöksége. Alaptőkéje 12 millió pengő volt, és nyeresége 1936-ban meghaladta az 5000 pengőt. A másik ipari részvénytársaság ugyancsak Dombóváron a Dombóvári Villamossági Rt. 1907. évi alapítású cég, amely 1937-ben 27. közgyűlését tartotta. Alaptőkéje 100 000 pengő részvénytőke volt és a nyeresége 1936-ban 672 P volt. A Nagymányoki Villamossági Rt.-ről a compass mindössze azt jegyezte fel, hogy 1918-ban alakult és 8000 pengő alaptőkéje volt.

32 E részvénytársaságok alaptőkéje tehát viszonylag magas, s az üzemek nyereséggel dolgoztak. A közvéleményt változatlanul minden érdekelte, ami a villanyárammal volt kapcsolatos. Ez érthető, hiszen az urbanizáció előrehaladása és az ipari üzemek gépi felszereltsége megkövetelte a villanyáramot. Mint láttuk, Dombóváron két villamosipari részvénytársaság is volt, nyilvánvaló tehát, hogy itt fordult a legnagyobb figyelem e felé az iparág felé. Dombóvár volt az első Tolna megyei község, amelyben 1905-ben létrejött a villanytelep, amelynek gondolata már 1901-ben megszületett. 1909-ben kapcsolódott a villanyáram-fogyasztásba a MÁV, nemcsak világítással, hanem hatvan lóerős motoros fogyasztással is. — 1927 februárjában azonban leálltak e telep gépei és azóta a vállalat áramszükségletét a Hungarai Villamossági Rt. mázaszászvári telepéről szerezte be. 1935-ben a dombóvári villanytelep kapacitása 600 kW, terhelése 12 304 izzólámpa 400 000 kW évi fogyasztással, továbbá 96 villamos motor 446 lóerő terheléssel. A vezeték hossza 36 és fél km. A fogyasztók száma 1907. A közvilágítás 1935-ben 120 lámpa volt, amely az előző évek 280 lámpájához képest visszaesést jelentett. 1936-ban a vállalat az olcsó háztartási áramot is bevezetni tervezte, amikor is az áram díja hektowattonként 3 fillér lett volna.

33 263