Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

Ez a részvénytársaság 1934 márciusában 26. évi rendes közgyűlését tartotta, amelynek során közölte a cég 1933 decemberi mérlegét. Ebben az évben 660 P vesztesége volt az üzemnek.

34 A 8000 lakosú Dombóvár nagyközség és e villanytelep között nem mindig volt harmonikus a viszony. Ugyanez év júniusában arról adott hírt a sajtó, hogy megegyezés jött létre a megyebiztos és a villanytelep közt, amelyet jóváhagyásra a miniszterhez terjesztettek fel. Ha ezt a megállapodást a minisztérium jóváhagyja — írta ekkor a Dombóvár és Vidéke c. lap — „úgy Dombóvár összes függő ügyei rendeződnek és semmi akadálya sem lesz az autonómia viszszaállításának."

35 E rejtélyes megjegyzés hátterében az állott, hogy a villanytelep vezetősége beleegyezett abba, hogy a nagyközség a közvilágítás egységárát önköltségi, illetve beszerzési áron fizesse ki. így a közvilágítás díja kilowattóránként 30 fillér volt ugyanakkor, amikor a magánvilágítás díja továbbra is 60 fillér maradt.

36 Az ellentét azonban újból és újból fellángolt, míg 1936 novemberében ugyanez az újság a teljes megegyezés hírét hozza Dombóvár nagyközség és a Dombóvári Villamossági Rt. között.

37 Az évekig tartó „villanyharcot" egy 1937 novemberében létrejött megegyezés zárta le, amely a község közvilágításának anyagi kérdéseiről intézkedett.

38 Az ellentét mindamellett 1938-ban is fel-fellángolt. A sajtó a község vezetőségét kárhoztatta azért, hogy az utcai lámpák nem égtek és a közlekedés éjszaka teljesen lehetetlenné vált. A Villamosipari Rt. vezetősége szerint a nagyközség még az elmúlt esztendőben sem használta fel azt az árammennyiséget, amely a köztük fennálló egyezmény értelmében járt volna nekik.

39 Ügy tűnik, hogy a nehéz gazdasági viszonyok ennek az iparágnak is hátráltatták a fejlődését olyannyira, hogy 1934-ben a miniszterelnökség adókedvezményt engedélyezett azoknak a tulajdonosoknak, akik az év végéig bevezetik a villanyvilágítást házukba vagy pedig Bergman-csőbe helyeztetik a rossz állapotban lévő zsinórberendezést.

40 A sajtó élénk érdeklődéssel figyelte a villamosipar minden eseményét. Az iparag fejlődését, fontosságának növekedését mutatják azok a sajtóhírek és kommentárok, amelyek egy-egy üzemzavarral kapcsolatban láttak napvilágot. 19"35 februárjában a dombóvári centráléban felrobbant egy olajkapcsoló. Ennek következtében a szekszárdi és a kaposvári távvezeték áramellátása egyaránt megszakadt, hiszen a szászvári és a nagymányoki bánya volt mindhárom centrálé energiaforrása. Hasonlóképp több települést érintett az 1936 júniusában a mázaszászvári villamosközpont egyik gépének elromlása, amelynek következtében Szekszárd, Tolna, Fadd, Dunaszentgyörgy, öcsény és Decs maradt villany nélkül. A helyi lap a Hungária Villamossági Rt. hanyagságát kárhoztatja, mert az nem pótoltatta a Mázaszászváron közel egy hónapja leégett transzformátort. Ez volt az oka ugyanis annak, hogy a 35 000 wattos tartalék-transzformátor leégése komoly zavarokat okozott Szekszárdon a kórházban, a városi jéggyárban, a hűtőkamrák villamosüzemében. Ez a huzamos ideig tartó áramszünet komoly károkat okozott, mert a tartalékként bekapcsolt kaposvári cukorgyár 31 000 wattos áramfejlesztő műve is éppen akkor romlott el.

41 Ezek az újsághírek arra is rámutatnak, hogy a 30-as évek második felében már jelentős szerep jutott a megye gazdasági életében a villamos energiának. A községek villamosításának ügye azonban alapjában véve az ország nagy villamosipari vállalatainak megállapodásaitól, titkos megegyezéseitől függött. 264