Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

pedig nem számíthatnak a gazdák, mert pl. Belgiumban, Finnországban és Csehországban hasonlóképp fokozódott a lentermesztés. S e kérdésre utóbb a lap még többször utalt, hír és tájékoztatás formájában vissza-visszatért a lentermesztés problémájára. Hírt adott arról is, hogy az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara az olaj gyáraknak ajánlotta a lenmagot hazai nyersanyagként.

19 A gazdasági válság hatása tehát sokrétű és az egész társadalom életére kisugárzik. Az ipari életre gyakorolt kártékonysága azonban csak úgy mérhető fel teljes mélységében, ha iparáganként tekintjük át azt. , Az egyes iparágak nem egyformán és nem egyszerre érezték a válság súlyos hatását. A vas- és fémiparra országos távlatban általában a gyárüzemek koncentrációja volt a jellemző a válság idején. Somogy megyében az ehhez az iparághoz tartozó egyetlen gyár, a száznál több munkással dolgoztató kaposvári vasgyár ennek esett áldozatául, 1930-ban felszámolt. Tolna megye egyetlen, ebben az iparágban dolgozó üzeme: a bonyhádi zománcgyár szerencsésebb volt, s bár megérezte a válságot, sikeresen átvészelte azt. 1930. és 1932. között alkalmazottainak létszáma és a termelés értéke visszaesett (492 000 P-ről 402 000 Pre). Ennek nagyrészt az volt az oka, hogy mivel a bonyhádi gyárat nem vették be a zománckartellbe, az edénypiacról jelentékenyen kiszorult. Minthogy a zománcgyártáshoz szükséges anyagot drágábban kapta más üzemeknél, a 30-as évek elején csiszolt és horganyzott árukat kezdett gyártani, lóvakarókat, viharlámpákat, kályhacsöveket, és lemeztáblákat állítottak elő. Folytatódott szórványosan és — általában — kis mennyiségben a lemeztáblák exportja. Palesztinában három nyelven: angolul, arabul és héberül írott házszám- és egyéb lemeztáblákat szállítottak. 1934-ben külön üzemet létesített a gyár Jeruzsálemben. Tel-Aviv házszámtáblái és útjelzői ebben az üzemben készültek.

20 A zománcárugyár tehát viszonylag jól vészelte át a válság nehéz időszakát, sőt bizonyos mérsékelt fejlődés számokkal is lemérhető. 1927-ben a bonyhádi gyár termelésének értéke az ország vas- és fémiparágában működő gyárai termelési értékének 0,1%-át tette ki,

21 — ez az arány 1933-ban már 0,25%-ra nőtt.

22 Bizonyos, hogy ez az arány viszonylag azért nőtt meg ilyen mértékben, mert a vas- és fémipar volt az az iparág, amelynek országos termelési eredményeiben nagyon erősen megmutatkozott a válság. Ennek az iparágnak a termelési értéke 1931. és 1933. között közel a felére süllyedt. Nagyon fontos azonban azt is látnunk, hogy — a sok nehézség ellenére — a bonyhádi gyár nemcsak fent tudott maradni, hanem — alkalmazkodva a piac igényeihez — képes volt arra is, hogy előrelépjen. A gépiparban Tolna megyében nem alakult ki gyárüzem, noha Szekszárdon több olyan műhely volt, amely „gyárként" propagálta magát (Titte testvérek mérleggyára, gépjavító műhelye, egy mérleggyártó üzem stb. szerepeltek esetenként a helyi lap hasábjain hirdetésekkel

23

), s e válság küzdelmes éveiben is fel-felbukkannak, jelezve ezeknek az üzemeknek létét, de semmi mást. Feltételezhető, hogy ezek a vállalatok is súlyos nehézségekkel küzdöttek. A kisiparról még kevesebb értesülésünk van. Azt természetesen statisztikákból és különböző egyéb, nagyrészt címtárszerű feldolgozásokból tudjuk, hogy kovácsműhely pl. jóformán minden faluban volt, sőt néhány helyen már jelentős géplakatos műhelyt is találunk. (Pl. Pakson 1925-ben alapított üzemet Hungár János géplakatos mester, amelyben hengerrovátkolást, esztergályos és hegesztő, 16 Tanulmányok Tolna megye történetéből vni. 241