Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

szolgáló Luigi Marsigli megfordult Földváron és érdemesnek tartja feljegyezni, hogy egy ősi római erődítményt látott a község határában.

52 1526. július 27-én Lajos király Földváron táborozik seregével. A mohácsi csatavesztés után a török csapatok minden irányban „öt-tíznapi járóföldre száguldozván" eljutottak Földvárig, sőt azon túl is. A Juszuf és Zulejka című, világszerte ismert romantikus költemény szerzője, Kemálpasazádé (azaz Kemál pasa fia) megörökítette a török seregek 1526. szeptemberi portyáit: Gyászos napok jöttek ez ország szegény fejére, Füstből öltött magára gyászruhát. Űgy látszik, hogy rossz csillagzat alatt született ez a nép — folytatja a szerző —, a sereg leöldösi a férfi lakosságot, majd rabszíjra fűzi a nőket és a gyermekeket. „Előbb letörték a töviseket, hogy leszaggathassák a rózsákat; előbb megfojtották a méheket, hogy elvehessek a mézet."

53 A pécsi születésű, Magyarországon élt kiváló történetíró, Ibrahim Pecsevi szerint a budai előkelő polgárok küldöttsége a török támadástól való félelmében Dunaföldvárra hozta Buda és Pest város kulcsait. Egy másik török történetíró, Ferdi: A törvényhozó Szulejmán szultán története című munkájában azt írja az 1526. szeptemberi eseményekről, hogy Budáról a többség elmenekült, „a szegényeken és zsidókon kívül senki sem maradt benne". Majd így folytatja: „az említett zsidók halotti leplet akasztva nyakukba, elébe jöttek a győzelmes hadseregnek s a föld porához dörzsölve arcukat, kegyelemért esedeztek". Legközelebb 1529. augusztus 31-én, keddi napon jelentek meg török csapatok Dunaföldvár térségében. Szulejmán naplói így emlékeznek meg a nap eseményeiről: „Délután a pasa divánt (tanácskozást) tartván, egybegyűltek a rumiliai (balkáni török) bégek és a derék szpáhik s jelenlétükben felolvastatott a pasát szeraszkerré (főparancsnokká) kinevező szultáni irat. Szerencsét kívánva, kezet csókoltak neki." Az 1541. évi felvonulás Budára, majd az 1543. évi hódítások már végleg hozzászoktatják Dunaföldvár lakóit a török jelenlétéhez. Megvalósult Szulejmán 1541. év őszén kifejezett kívánsága, amikor zsákmánnyal megrakodva Budáról visszaindult Törökországba: „Reménylem, hogy nemsokára ismét szerencséltetni fogom e vidéket győzelmes zászlóimmal".^ Szinán csaus 1543-ban már említi a földvári várat. Negyedszázaddal később Pigafetta említi naplójában földből épült várként (rocca di terra), amelyet a török megrakott őrséggel. A nagy forgalmú dunai átkelőhely ide vonzza a portyázó csapatokat. Egy 1586. szeptember 20-án írt török levél, majd a tizenötéves háború eseményei arra utalnak, hogy Földvár stratégiai jelentősége elvitathatatlan a török hódoltság korában. Többször gazdát cserél, például 1601-ben a magyarok Székesfehérvár biztosítása érdekében visszafoglalják a törököktől. A következő évben kiverik a hajdúkat, amit Mátyás főherceg úgy bosszul meg, hogy még novemberben felégetteti a várost és erődítményét.

55 A XVI—

XVII. század fordulóján készült zs oldj egy zékben 37 lovas, 36 gyalogos és 19 martalóc félévi illetménye szerepel, 234 000 akcse összegben, a következő évben (1601-ben) a gyalogosok Durak nevezetű parancsnoka egy nagyobb útról visszatérve 1970 akcse útiköltséget számol el. Űgy látszik, hogy Hüszein aga, a lovas alakulat parancsnoka és Mohamed nevű lovasa szintén úton voltak ezidőtájt, mert Budán nekik is elkönyvelték 1420 akcse összegű útiköltségüket. Az 1628—1629. évi zsoldjegyzék 106 török katona helyőrségi szolgálatáról tanúskodik.

56 23