Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Az öregtorony régészeti feltárása során egy törökkori épület alapjai kerültek napvilágra. A régészek szerint pékségre lehet gyanítani, ugyanis az épület falai között egy 90x70 cm alapterületű kemence állt, amelyben egyszerre húsz kg kenyértésztát lehetett kisütni. Figyelemmel a török katonaság XVII. századi kenyér fejadagjára, amely napi 40 deka kenyérből és 20 deka kétszersültből állt, hozzávetőleg 120 katona kenyerét lehetett ebben a földvári kemencében kisütni.

57 A hódoltságbeli polgári lakosság nagyságára vonatkozó adataink elég gyérek. 1559-ben 103 házra vetettek ki adót, de húsz év múlva már 145 házat említenek az adójegyzékek, s a családfőkön kívül 51 felnőtt ifjút is számontartanak. A bőséges névanyagból csak néhányat idézünk, úgymint: Asztalos, Baracsi, Csontos, Kenéz, Kerékjártó, Madaras, Mészáros, Nemes, Paksi, Szakács, Szántó, Szekeres, Tári, Timár. Foglalkozásukra nézve búza-, borsó-, lencse-, len-, szőlő- és gyümölcstermesztők. Mészárosok, juhászok, vincellérek, halászok, molnárok és kovácsok hosszú sora tarkítja a névjegyzéket. A mezőváros messze földön híres volt Péter-Pál napi vásárairól. 1580 körül olyan nagy forgalmú vásárról van hírünk, amely 20 000 dénár bevételt hozott a városnak. Pécstől Ráckevéig a kereskedők tucatjai látogatták a földvári vásárt, de eljöttek a sokadalomra a hitvitázók is.

58 A századfordulón dúló tizenötéves háború megtépázza Földvár lakosságát is. Számosan menekülnek a királyi Magyarország területére, sokat elhurcol közülük a török. A földvári lányok elrablásának emlékét megőrizte a hagyomány és a népviselet. Az idősebbek még emlékeznek azokra az időkre, amikor vasárnap feketébe öltözött Dunaföldvár népe, sőt az asszonyok hétköznapi köténye is fekete anyagból készült. A XVII. század harmadik-negyedik évtizedében Földvár lakossága felerészt magyar, másik fele úgynevezett iflák. A szerb iflákok vándorló juhpásztorok lehettek és azonosak a vojnikok egységeivel, akik különböző török műszaki alakulatoknál: sátorverőknél, hidászoknál és árkászoknál szolgálatot vállaltak. Cserébe javadalombirtokokat nyertek el. Földvártól nyugatra, a koppányi szandsák közel kilencven falujában már az 1566. évi összeírás idején ott éltek az iflákok családostul. Dunaföldváron elsőízben az 1627. évi fejadódefter említ 15 iflák háztartásról. A magyar adóköteles házak száma ugyanannyi.

59 Ugyanebben az időszakban a szomszédos Bölcskén 33 adózó háztartást örökít meg a budai szandsák fejadódeftere. Ezek, akárcsak a 7 madocsai háztartás, feltehetően magyarok. Valószínű, hogy ennél több ember élt a falvak határában és a Duna árterületének rejtett zugaiban. Sokuk foglalkozása a falun kívüli tartózkodásra kényszerítette őket. A madocsai lakosság például híres volt birkatartásáról. Az 1580 körül készített jövedelemösszeírás szerint Ihász Mátét 140, Tót Benedeket 120, Bencsi Mátyást és Vanda Miklóst egyaránt 105 birka után adóztatják. Madocsa közelében híres halászóhelyek is voltak, amelyek sok bujdosó embernek biztosítottak élelmet. Ahogy a madocsai bencés apátság hatalmas kéttornyú temploma átvészelte a török időket, a magyar lakosság egy töredéke is biztosította a folyamatosságot, jólehet nem azon a nívón, amely a polgárosodás útjára lépő, pezsgő vallási és kulturális életvitelt garantáló Madocsán a XVI. században oly jellemző volt, hanem a létminimum szegényes, nyomorult szintjén.

60 Visszatérve a földváriakhoz, lássuk, hogy 1663-ban Ottendorf képes útleírásában miként szerepel a város! Saját mércéje szerint a földvári vendégfogadó tágas és csinos. Körülötte sok ház szorong, legtöbbje nemigen különbözik 24