Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Az 1572. évi fejadójegyzék igazolja Pigafetta feljegyzését, Paks lakói csakugyan magyarok. Bod, Borbás, Dobi, Gál, Geller, Egyed, Fodor, Halász, Ihász, Kalmár, Karácson, Kardos, Molnár, Mészáros, Paksi Sós, Szabó, Szántó, Szíjártó, Szőke, Szűcs, Tót, Török és Varga nevűek fordulnak elő a legnagyobb számban. Ujabb két évtized elteltével egy lengyel báró, Wratislav hajózik el Paks alatt és felfigyel a virágzó magyar mezővárosra, melynek jelentős karavánszerája és két keresztény temploma van. Ügy látszik, a török imafülkék és mecsetek jól megférnek a keresztény templomokkal.

50 A török hódoltság utolsó negyedében Ottendorf Henrik, osztrák hadmérnök és Evlia Cselebi, török utazó is megörökítette Paksot. Ottendorf nagyobb teret szentel a Dunaföldvár—Paks útvonal viszontagságainak leírására, mint Paks épületeire. „Földvár és e helység között az ember mély talajon át utazik, mely a közelben fekvő hegyek közt jobb irányban sok mérföldre elhúzódik, ezért itt nagy a bizonytalanság, és ez egyike a legveszedelmesebb helyeknek az utasok számára". Az utasember tekintete elsőként a vendégfogadóra tapad. Pakson ez a létesítmény, akár csak a polgárváros, a palánkon kívül helyezkedik el. Maga a város sem túlságosan nagy, inkább faluhoz hasonlít. Mindössze néhány keresztény és többségben rác család lakja. A helyőrség és a katonák családjai zömmel a palánkvárban laknak. Milyennek látja Paksot ugyanabban az időben a török krónikás? Evlia úgy tudja, hogy a mohamedán időszámítás 936. évében (1529-ben) a háború folytán elpusztult Paksot Szulejmán szultán parancsára újjáépítették. A nagy szultán tiszteletére egy kolostorból dzsámit alakítottak ki a palánk területén, ahol egyébként a hadiszertár és ágyúműhely mellett a helyőrség deszkatetejű házai is helyet kaptak. A Budáról érkező utasokat mély várárok, kapujában pedig egy londsa kösk (loggia kioszk) nevű pavilon fogadja, ahol várakozhatnak, mígnem bebocsátást nyernek az erődítménybe. Az esti ima után azonban felvonják a hidat, s aki kívülrekedt, az legjobb esetben a müezzin énekében és a zenekar muzsikájában lelheti kedvét. Amit a török krónikás Paks külvárosának nevez, nem más, mint az Észak—Dél irányban vezető út mentén álló házak csoportja. Mindkét végén kapu, magát a települést sövény veszi körül, hogy a minimális védelmet nyújtsa. A szegényes környezetben keramittal fedett, szépnek mondott dzsámi és egy nagy fogadó áll. Közelükben egészséges vizű kút oltja az utasok szomját. A helyi lakosságról elismerően írja, hogy „különösen barátságos s néhány beteget házaikba fogadtak és gyógyították őket". Egyedül Evlia Cselebi tesz említést arról, hogy a város nyugati részén, a temetőben, a Dunára néző sétányon áll Árkods Baba síremléke, melyet a mohamedánok búcsújáróhelyként tartanak számon.

51 A hódoltság városképéhez tartoztak a temetőben — esetleg templomudvarban — álló kupolás sírépítmények, a türbék. Sajnos a paksi Árkods Baba sírkápolnája is osztozott a török építmények túlnyomó többségének sorsában: elpusztult. Hazánkban ma már csak a pécsi Idrisz-baba és a budai Gül-baba türbéi állanak. Dunaföldvár Dunaföldvár a római korban a Duna jobb partján húzódó erődítményvonal egyik fontos láncszemeként, később vásártartó helyként és dunai átkelőhelyként szerzett hírnevet. Az 1686. évi felszabadító seregben hadmérnökként 22