Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

és Szabó Gergely polgármester megszövegezte a pécsi tanács levelét a tolnaiak­hoz, eszerint „Eleitől fogva, még atyáinak is jóbarátai, jóakaratú szomszédai voltak, mert istenteleneknek, eretnekeknek nevezik őket nagy gyalázattal, szi­dalommal illettet meg scolaibol, prédikátorától, polgári társaságtól, hitüket rút­ságnak, ganénak, szarnak nevezik. Nagy Ambrus tolnai polgártól hallották, hogy még öregek is szállásukat a pécsiektől gyalázatosan tilalmazzák, amint az elmúlt napokban atyánkfiainak oda fel való utjókban, amikor is tolnaiak a predikátor­jukra igazítottak. Erre Gáspár úrhoz tértek, felhívták, hogy jöjjön közéjük, vagy ők küldik oda prédikátorukat, mert ha rossz útra vezérli őket, kenyeret néki nem nyújtanak. Erre, a prédikátor küldésére, hívják fel a tolnaiakat, s jó választ várnak tőlük". 1588. július 27-én kelt ötvös Imre tolnai főbíró válaszlevele. Megindokol­ja, hogy „azért nem lehetnek hozzájuk (a pécsiekhez) olyan jó szívvel mint egyéb szomszédságukban lakó jámbor városbeli uraikhoz, mert különböző hitük­kel elidegenítettek. Nem kisebbítik őket, ha egy ifjú zokzókat szolt, ne nékik tulajdonítsák, ők városuk pecsétjét ilyenre nem ütötték. Eléggé meg fedték és pirongatták, a bosszúállást az Istenre bizzák, aki mindent tud. Házuknál szállást nem adnak, együtt nem esznek velük, mert az Isten igéje rendeli, hogy uj és idegen tudo­mány hordozóival így legyenek. Prédikátorukat ilyen veszedelmes időben oda nem bocsátják, mert az ily dolog nem lehet meg nagy zenebona nélkül... Az Isten éltesse őket, az igazság helyén maradjon, a hamisság elromoljon".^ 7 • •• Paks 4 <* \—1 V A gyászos emlékű 1526-os esztendőben, majd az 1529. évi hadjárat során nem említik a török történetírók, úgy látszik, a sereg szálláscsinálói nem jelölték ki pihenőhelyül. Elsőízben 1543-ban jegyzik fel Paksot, amikor Szinán csaus Tolna és Anyavár lakói közti viszály leírását bevégzi s közli, hogy Tolnáról el­indult a török sereg és Paks nevű helység mellett állapodott meg. Verancsics Antal követ járása során Pakson is áthaladt. Titkára, a már említett Marc Antonio Pigafetta azt jegyezte föl az 1567. évi Paksról, hogy fallal körülvett, szép temploma van, lakói magyarok, vallásuk szerint ágostai evan­gélikusok. A városban jövő-menő török katonákat látott. A fennmaradt török zsoldjegyzék szerint a paksi erődítményben 59 katona szolgált. Később a magyar hajdúk gyakori támadása miatt Szigetvárról további húsz török katonát vezé­nyeltek a helyőrség megszilárdítására. A XVII. század harmadik évtizedében is még 86 török szolgált a párkányvárban. 48 A környékből sokan beköltöznek Paksra. Az 1557. évben 72 módos és 33 szegény ember házára vetnek ki adót a törökök, de 1570-ben már 272 ház adó­zik. Akiknek nincs elegendő szántóföldjük és szőlőbirtokuk, vagy nem halászat­ból élnek, azok közül sokan járnak napszámba a simontornyai vár építéséhez és Budára. Például 1572—1573-ban ötven paksi ember tíz kocsival munkát vál­lalt Budán; Simontornyán pedig a pénzügyi jegyzék tanúsága szerint egy alka­lommal huszonöt ember 421 napon át, később tíz ember 120 napon át, egy kö­vetkező alkalommal pedig tizenöt ember 225 napon át dolgozott a várépítésen, hatkrajcáros napszámbérért. 49 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom