Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

már több nap óta itatott és felizgatott tömeg agyonveréssel fenyegette meg a községi bírót, az ott megjelent értelmiségieket és izraelitákat; azoknak a plébánia házba kellett sürgősen bemenekülniök. Az esetnek a február 5-i kisgyűlésen történt tárgyalása során a megyei bizottmány megállapította, hogy a megyei közbiztonsági erő az ilyen és ehhez hasonló zavargások megakadályozására nem elégséges, ezért a Tolnán állomásozó és Hőgyészen beszállásolt katonaság parancsnokát kérte fel megfelelő katonai karhatalomnak Pincehelyre való kirendelésére.

157 Madocsán meg az elégedetlenkedők azzal a kéréssel álltak az összeíró küldöttség elé, mondják meg, hogy kinek, mely pártnak írják össze a választókat. Amikor a megadott felvilágosítás nem használt, követelték, hogy „minden adózót, minden katonaviselt és katonaköteles lakost vegyenek fel a választási lajstromba, mert ha erre nem kapnak ígéretet és a község lakosai közül valaki magát felíratni merészeli, azt agyonverik." Az összeíróknak így dolgukvégezetlenül kellett távozniok a községből.

158 A zavargások főleg a pincehelyi és a szekszárdi választói kerületben továbbra is napirenden voltak. Szekszárdon a jobbpárt választói panaszolták, hogy a balpártiak házuk felgyújtásával, tűzbedobásukkal és agyonütéssel fenyegették meg őket.

159 A március 1-i rendes évnegyedes közgyűlésen ismét tárgyalásra került a zavargások kérdése. Csolnoky Imre bizottmányi tag azt indítványozta, hogy a jövőben alakítandó központi választmány tagjait a megyében jogosan szereplő minden egyes párt tagjai közül válasszák meg. így szerinte nagyobb lesz a bizalom a központi választmány és az általa delegált összeíró küldöttségek működése iránt, ami elejét veheti a választási zavargásoknak. A bizottmány azonban a kérdés további tárgyalására magát illetékesnek nem tartotta és intézkedést tenni nem is látta szükségesnek.

160 A megyei bizottmány végül is az egyre inkább élesedő választási küzdelem okozta zavargások megakadályozása miatt a honvédelmi minisztertől a megye mind a hat választói kerületébe katonai karhatalom kirendelésének az engedélyezését kérelmezte. A megye közönségét pedig falragaszok útján a rendes nyugalom helyreállítására, továbbá a választási gyűléseken előfordult zavargások és életveszélyes fenyegetések megszüntetésére hívta fel.

161 A központi választmány a választói kerületek beosztásában változtatást nem eszközölt, megmaradt az eddigi 6 kerület. Csupán a pincehelyi és szekszárdi kerületben ismétlődő zavargások miatt Pincehely helyett Hőgyészt, Szekszárd helyett pedig Tolnát jelölte ki választási székhely gyanánt.

162 A választási zavargásokból egyébként kitűnik, hogy az egyes társadalmi osztályok között a megbékélés még nem következett be a kiegyezés eredményeképp. Különösen az 1850—1867. években a parasztság, főleg a zsellérség érdekei ellenére meg nem oldott agrárproblémák okoztak feszültebb viszonyt a vagyonosabb és a mindjobban elszegényedő paraszti rétegek között. Az egyszerű nép még mindig csak Kossuthot várta vissza, és a földosztás végleges megoldását követelte. Erre a választási gyűléseken nyílott alkalma. Az egy-két hold földdel rendelkező parasztok, vagy éppen a föld nélküli zsellérek és földmunkások a maguk részéről még nem tekintették befejezettnek a forradalmat. Így az 1848ban elkezdődött agrárkérdés továbbra is megoldatlan, súlyos örökségként maradt az utókorra. Az április 20-án megnyíló országgyűlésre a regálisok kézbesíthetése céljából a belügyminiszter az országgyűlésen szavazati joggal bíró mágnások név14 Tanulmányok Tolna megye történetéből VIII. 209