Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

Névszerinti szavazásra azonban mégsem került sor, mivel a választók hangos éljen kiáltásokkal Perczel Istvánt követelték képviselőjüknek. Gilli Mihály főkortese Lui Péter miután megállapította, hogy a többség Perczel mellett van, nem kívánt szavazást. Így a választási elnök Perczel Istvánt jelentette ki a kerület „közfelkiáltással" törvényesen megválasztott országgyűlési képviselőjének.

42 Több választásra a szabadságharc egész ideje alatt már nem került sor, így a megyének mind a 6 kerületében megyebeli középbirtokos nemes volt az országgyűlési képviselő. Az 1848. év vége felé a megye állandó bizottmányának az egyre inkább súlyosbodó hadihelyzet miatt szinte folyamatosan kellett üléseznie, fgy december 7-től kezdődően a honi (megyei) nemzetőri sereg kiegészítése, egy lovas csapat felállítása, továbbá egy új önkéntes gyalogzászlóalj szervezése és felszerelése ügyében határozott.

43 Majd a december 16-i közgyűlésében az Országos Honvédelmi Bizottmány leiratának megfelelően a megye még egy nagyobb létszámú mozgó nemzetőri csapat kiállítását is vállalta.

44 Windischgratz és Jellasics bán hadai ugyanis ekkor már a Dunántúlon nyomultak előre és 1849. január 5-én Pestre is bevonultak. Felette sürgős volt ezért különösen a mozgó nemzetőrségnek mielőbbi megszervezése, annál is inkább, mivel Csányi László kormánybiztos 1849. januárjában kelt rendeletével Tolna megye teljes katonai kiürítését, azaz minden katonai alakulatnak-felszerelésnek, fegyverzetnek és ágyúknak a Duna—Tisza közére való átszállítását rendelte el. A rendeletnek a megyei állandó bizottmány, amely ekkor még szabadon tanácskozhatott a január 10-i ülésében hozott határozatával tett eleget.

45 A császári hadaknak a megye területéhez közeledtével, február 9-én igen népes, több mint 500 főnyi résztvevő jelenlétében tartott közgyűlés tárgyalta a trónváltozásról 1848. december 2-án kibocsátott manifesztumot. Nugent, cs. kir. főhadszermester február 4-én kelt felszólítása alapján Perczel Béla másodalispán által beterjesztett javaslatot elfogadva hódoló feliratot intézett a trónörökös Ferenc Józsefhez. „Felséges Urunk! — így kezdődött a felirat — Miután őfelsége 7. Ferdinánd, Ausztria császára, Magyarországnak e néven V. királya gyengült egészsége miatt az összes birodalomban gyakorolt uralkodásáról továbbra leköszönt és abban közvetlen utódja ő cs. kir. Fensége Ferenc Károly, Felségednek édesatyja uralkodói jogairól szinte önként lemondott volna, ezen események után a magyar apostoli királyság is a Pragmatica Sanctio-ban megállapított öröklési rend szerint kétségbevonhatatlanul Felségedet illeti. Azon hűséggel, melyet fejedelmeink iránt őseinktől örököltünk, hódolunk azért Felségednek, de teljes hitben egyszersmind és erős bizodalomban, hogy Felséged megkoronázandó apostoli királyunk viszont a magyarnak nemzeti és önálló országos létét és polgári alkotmányát jogai és különösen az 1848. évi törvényeivel ugyanazon Pragmatica Sanctio 3. cikkelye értelmében szentül fenntartandja. És midőn ezen hűséggel hódolunk, ama hitünk és fiúi bizodalmunk zálogául esdeklünk még Felséged előtt, méltóztassék Magyarország jelen szomorú, szerencsétlen állapotának méltányosan véget vetni, nem a fegyver nyomasztó súlyos hatálmával, hanem általános békehirdetés enyhítő, biztosabb hatásával; mondja Felséged: legyen béke és béke fog lenni Magyarországon, mert a magyar nemzet nemcsak fogékony, hanem vágyik is a békére és fájlalja annak 185