Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

megháborltását! a magasztos királyi béke szóban pedig megnyugtató biztosítást találna és venne arra, hogy a jelen viszonyok és viszályok méltányos és szelídebb kiegyenlítése mellett jövője a fennlevő alkotmányos alapokon fog megszilárdíttatni a trónra lépő ifjú fejedelme által, ki az égtől kitűnő lélek tehetségekkel és az ifjú kebelnek saját igazság érzelmével bírva, nemesebb ösztöneivel népeinél nem a keserv és szenvedés, hanem az öröm és hála könnyeit óhajtja látni és ezek hű ragaszkodását maga iránt szeretetök erejével biztosítani és Isten meg fogja áldani Felségednek népei boldogításában oly magasztos cselekvéseit. Fejedelmi kegyeibe ajánlottak hódoló tisztelettel vagyunk Felségednek 1849. február 9-én Szekszárd mezővárosában tartott bizottmányi ülésünkből alázatos, örökké hű jobbágyai Tolna megye közönsége."*® A megyének ezt a hűségnyilatkozatát azért idéztük teljes egészében, mivel abból következtetni lehet a bizottmány eléggé lojális politikai magatartására, aminek ellenére azt Sopron és Veszprém megye hódoló nyilatkozatával együtt, mint nem kielégítőt a császári udvar mégis visszautasította.

47 Dőry Gábor, Windischgrátz kir. biztosa hivatala elfoglalása után sietett beszámolni a hódoló feliratot tárgyaló gyűlés lefolyásáról. Jelentése szerint „különösen nagy feltűnést keltett a Tolna-megyei gyűlés, amelyen a helyi jóérzelműek elmondása alapján a jelenlevő többezer ember — a jegyzőkönyv csak mintegy 500 főt jelez — állandó zúgása miatt a felolvasott hűségnyilatkozatot senki sem értette, és olyan kiáltások voltak hallhatók: éljen Kossuth, nem kell a király! Igaz, hogy a jelentésíró hozzáteszi, hogy a megyegyűlésen főképpen a csőcselék, másszóval a szegény nemesség vett részt."*

8 A közgyűlés berekesztése előtt a főispán bejelentette, hogy „a változott körülményék miatt ez a bizottmányi ülés lesz a megyében meglehetősen az utolsó". Elbúcsúzott ezért a bizottmány tagjaitól és a megyei tisztviselői kartól tekintve, hogy főispáni működését tovább már nem folytathatja.

49 Windischgrátz az ország fővárosának elfoglalása után Budán január 12-én „m. kir. ideiglenes polgári közigazgatás" címmel egy központi közigazgatási kormányszerv felállítását rendelte el. Az ország birtokba vett területét pedig katonai kerületekbe osztotta. Tolna megye Baranya—Somogy—Zala— Veszprém—Sopron és Vas megyével együtt Sopronban székelő soproni katonai kerületbe került.

50 Az ideiglenes polgári szervezetnek legfőbb támaszai a Windischgrátz által kinevezett királyi biztosok voltak, akiket a már birtokba vett megyék területére nevezett ki a császári fővezér. A részükre kiadott utasítás szerint a megyei állandó bizottmányok tovább már nem ülésezhettek, a főispánok nem ügyködhettek. A törvényhatóság minden ügyét — kivéve az árvaszéki és törvénykezési ügyeket — az alispán tisztviselői útján egyéni felelősség mellett intézte. A törvényszék tagjait a királyi biztos nevezte ki, az árvaügyek intézésére pedig külön bizottságot delegálhatott. Az utasítás a vármegyék területét és a járások beosztását érintetlenül hagyta. Ugyancsak meghagyta a megyei tisztviselői kart is, amelyet azonban a politikailag megbízhatatlanoktól mielőbb meg kellett tisztítani. Az ügyvitel és az adminisztráció is a régi rend szerint működhetett tovább. Az osztrák csapatok február második felében vették birtokukba Tolna megyét, amelynek élére Windischgrátz február 17-én Dőry Gábort, a megye volt táblabíráját nevezte ki királyi biztossá.

51 Dőry hivatalának elfoglalása után azonnal jelentette a császári főparancsnokságnak, hogy a Duna—Tisza közén 186