Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175
sággal, ha a bonyhádi kerület választóinak a számát hozzávetőlegesen 1200 fővel számítjuk, viszont mindössze 11 538 egyén, tehát a megye lakosságának csak mintegy 6%-a rendelkezett. A társadalmi megosztottságot teljesen feltüntető négy választókerület összeállításunkban ismertetett adataiból megállapítható az is, hogy a névjegyzékben legnagyobb számmal a legalább 1/4 telekkel rendelkező gazdák és a régi jogú nemesek szerepeltek, viszont igen csekély volt az értelmiségiek száma. A központi választmány az összeírások befejeztével a beterjesztett választói névjegyzékeket, a kihagyottak által időközben benyújtott felszólalásokat is figyelembe véve első ízben a Szekszárdon június 12-i ülésén tárgyalta, illetve bírálta felül. A tárgyalást június 17-én folytatta, amely alkalommal több kiigazítást eszközölt a névjegyzékekben. így például a pincehelyi kerületben pótlólag még 165 egyén választói jogosultságát állapította meg és vett fel a névjegyzékbe. Másik esetben pedig a kölesdi kerületben a lajstrom vizsgálata során csekély jövedelem miatt 67 kisházast és két legény nélkül dolgozó kisiparost törölt a névjegyzékből. 37 A névjegyzékek végleges és jogerős megállapítása után a választmány a választások határnapját június 19— és 23-a közti napokra tűzte ki és a választások levezetésére minden kerületbe teljes felhatalmazással választási elnököt és melléje egy jegyzőt delegált. 38 A választás mindenütt a kerület székhelyén történt meg. Két jelölt csak a kölesdi kerületben jelentkezett. Szekszárdon június 19-én Bezerédj Istvánt, Bonyhádon Perczel Móricot, június 21-én Pakson Radnich Pált, Pincehelyen Bartal Györgyöt, Szakcson pedig június 23-án Simon Rudolfot ellenjelölt nélkül közfelkiáltással választották meg a kerület országgyűlési képviselőjévé. Perczel Móric azonban mivel Pest egyik kerületében is képviselővé választották, bonyhádi mandátumáról lemondott. A kölesdi kerületben, ahol Perczel Miklós megyei birtokos nemessel szemben Zsivora György, nem nemes ügyvéd lépett fel képviselőjelöltként, szavazás vált szükségessé. A szavazásban az arra jogosultaknak alig több, mint a fele összesen 1465 egyén vett részt. Perczel Miklósra 810, Zsivora Györgyre 655 szavazat esett, így a választási elnök 155 szavazattöbbséggel Perczel Miklóst jelentette ki a kerület törvényesen megválasztott képviselőjének. 39 A képviselőket három évi időtartamra választották. Elhalálozás, vagy lemondás esetén a megüresedett kerületekben a képviselőház határozata alapján pótválasztást kellett tartani. így történt meg azután, hogy a Perczel Mór lemondása folytán megüresedett bonyhádi kerületben a november 21-én megejtett pótválasztáson Zsivora György Dőry Frigyessel szemben még egyszer szerencsét próbált és jelöltette magát. Mind a két jelölt pártja névszerinti szavazást követelt, amelynek eredményeképp Dőry Frigyesre 434, Zsivora Györgyre pedig 244 szavazat esett. így Dőry Frigyes 190 szótöbbséggel lett a kerület képviselője. 40 * Dőry Frigyes alig pár hónap múlva 1849-ben mandátumáról lemondott, így a képviselőház 1849. március 23-án kelt 918/949. számú határozata értelmében Bonyhádon újból választást kellett tartani, amelyet június 30-án ejtett meg. Két jelölt indult a választáson Moldoványi bonyhádi nemes ajánlata alapján Perczel István, birtokos nemes, Lui Péter apátii polgár bejelentése alapján pedig Gilli Mihály egyszerű polgár. •Zsivora György ügyvédet később 1860-ban Csanád megye főispánjává nevezte ki az uralkodó. Beiktatása alkalmával a megye közgyűlése „a jogegyenlőség diadalaként iktattatta jegyzőkönyvébe, hogy Zsivora nem a nemes osztályból való." 41 184
