Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

Működéséről a megye augusztus 5-i, tehát már távozása utáni, a királyhoz intézett tiltakozó felírásából értesülhetünk. „ .. .mi szerint a július 8-án közgyűlésre együtt indult dunaszentgyörgyi nemességnek, mely július l-e estét és éjszakát a Szexárdhoz közel fekvő Palánkipusztán szándékozott tölteni, csak másnap reggel jövendő Szexárdra a gyülekezetek helyére, szétver etésére későn estve július 7-én Berecz Mihály főszolgabírót számos katonasággal kiküldötte, de az érdeklett nemesség a kérdéses helyszínéről más úton már elébb vett figyelmeztetésből elvonulván, ama katonai hatalomkar többé nem talált alkalmat ama királyi biztosi parancs tellyesítésére." A Il-ik sérelmi pont abban áll: hogy a július 8-án közgyűlés alatt fegyveres katonaság volt a városban felállítva, és álgyúk égő kanóczokkal ellátva, mi is a szabad tanácskozási folyamatra bizonyosan nem kívánatosan hathatott. A III-ik sérelem abban pontosul öszve: hogy a királyi biztosi vizsgálat egy oldalúlag vitetett oly Tisztviselők által, kik egyszersmind vádlók, és olly tanúk alkalmaztatásával, kik szinte vádlók, sőtt a vizsgálat tárgyául vett verekedésben vérengző résztvevők voltának. De a feljebb idézett Törvénybe vág e helyen az is főkép, hogy több vádlottak nemesek és nemtelenek voltakép meg sem hallgattatva, börtönbe vettettek, és némelyek még most is ott sínylődnek családjaik mély bújára, és ínségére. Ide tartozik végre, hogy a vádlott 3 Perczell ifj. Testvérek, Sándor, Móritz, és Miklós megint nem az 1805-iki 5. Törvény értelmében hallgattattak meg, és az ellenők tett vádok nem terjedelmök szerint, csak kivonatban közöltettek vélök — sőt Perczel Móritz főszolgabíró a királyi Biztosság által, mi előtt az a véle közlött vádpontokra ennek benyújthatta volna feleletét, az erre szűken mért rövid napok eltelte előtt hivatala viselésétől felfüggesztetett."

m Ilyen erőszakos biztonsági intézkedésekkel tudta csak a királyi biztos a kormány akaratát érvényesíteni a megyében. A törvénytelen és erőszakos beavatkozások sokasága után, a július 8-i közgyűlés eredményeként a követek végre megkaphatták utasításukat. Az utasításban elsők között szerepelt a Ludovika Akadémia beindításának követelése, hol az oktatás magyar nyelven, nemzeti szellemben folyna, hogy a növendékek ne csak katonákká, de hazafiakká is váljanak. Kívánták a nemzeti nyelv teljes uralkodását minden területen. A porták általános igazítása már kétszer jelentős terhet rótt a megyére, ezért ismételt kiigazítást kértek, hogy meghatározott kulcs szerint, a föld terjedelme, osztályozott minősége, s a személyek száma alapján történne. Ismét kérték a só árának leszállítását, a pénzzel kapcsolatos rendezést, országgyűlési hírlap szerkesztését. A törvénykezés tárgyában a következő elképzeléseik voltak: 1. A fenyítő törvényszék a megyében állandó, folyvást együtt ülő legyen. 2. Kötelezzék a tisztviselőket, hogy az általuk vizsgálat alá vett személyt a lehető legrövidebb idő alatt állítsák törvény elé. 3. A rabokat kezességre engedjék szabadon az ítélet előtt, nehogy ártatlanul szenvedjenek. (A kivételeket törvény határozza meg.) 4. Tartsanak a raboknak erkölcsi tanítókat, s dologházakat erkölcsi javulásuk érdekében. A nevelésről: „...minden országban a legfőbb érdekű dolog; az képezi egyesíti lélekben, akaratban a polgárokat a józan értelem kifejtésével, az igaz buzgó hazafiság felébresztésével azoknak hív védjeikké, erős támaszaikká külső 157