Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

íormnak útját állja, taktikából első helyre engedte az úrbéri tárgy programját, s így a demokrácia képviselőjének a szerepét játszotta. A rendek többsége a kereskedési tárgy első helyre való felvételét sürgette. A probléma tehát a következő volt: mi álljon első helyen — a kereskedés felszabadítása, a kizsákmányoló vámpolitika korlátainak széttörése, vagy pedig a fejlődés belső társadalmi gátjainak, a jobbágyság intézményének megreformálása. Mindkét kérdés megoldása egyaránt fontos volt, s egymástól elválaszthatatlan a fejlődés szempontjából, a nemességet azonban két táborra osztotta. A főrendi tábla elsőnek a királyi előadásokat kívánta felvenni és csak utána a rendek által meghatározott pontokat. Az elsőség kérdése azért volt jelentős, mert a legtöbb esetben az történt az országgyűléseken, hogy a királyi előadások letárgyalása után a rendek elvesztették a kezdeményezés lehetőségét és az országgyűlést egyszerűen bezárták anélkül, hogy a többi pontokat tárgyalták volna. Tolna vármegye 1833. január 7-én pótutasítást küldött, mivel előzőleg nem határozták meg az országgyűlési tárgyak tanácskozási sorrendjét. Kívánságuk szerint a kereskedési tárgy állt első helyen, utána az urbariumos, majd az adóbiztosi tárgy következett, a törvényjavaslatokat azonban mindhárom tárgyban egyszerre, összekapcsolva kellene szentesítésre felterjeszteni.

76 A legtöbb követ pártállását a kormánnyal való ellenzékiség elve határozta meg, függetlenül a polgári reform szükségletétől. A hazafiság, az évszázados rendi ellenállás sérelmi politikájában merült ki és akik az úrbéri munkálat elsőségét pártolták, csak azért, mert a kormány taktikai okokból ezt a reformpontot helyezte legelőre, a hazaárulás vádját voltak kénytelenek elviselni. A másik párt emberei hűtlenséggel vádolták a reformpártiakat. A döntő összecsapás január 12-én volt. A többség az urbárium mellett szavazott, így a január 23-i kerületi ülésen megkezdődhetett a jobbágykérdés tárgyalása.

77 Tolna megye követei az urbarialis tárgyra vonatkozóan terjedelmes utasítással rendelkeztek, melyet az országgyűlés folyamán többször pótutasítással egészített ki a megyei közgyűlés. Az örökváltságot így képzelték el: „szabadságában állván a jobbágyoknak földesuraiktól úgy a teljes határtalan tulajdont megszerezni; vagy ez, és a felsőségi jus a földesúrnál maradván csak jobbágyi adózásaikat váltani meg — ezen kétféle szerződés mind a két részrül szabad alkura hagyattasson, melly t. i. legbiztobban, sérelem nélkül és a felek megnyugtatásával fog célra vezetni." A szabad alkuval a jobbágy közösségeknek a feudális kötöttségekből való kilépésre, a jobbágyterhek örökre való megváltására tulajdonképpen csak az elvi lehetőséget biztosították volna. Az önkéntes örökváltságnál az állam semmiféle gyakorlati segítséget nem nyújt a jobbágyoknak, a földesúrra és a jobbágyra bízza, hogy egymással megegyezzenek a szolgáltatások egyszerre, vagy több évig történő törlesztés megváltási összegében. A földesúr tetszés szerint elfogadhatta, vagy elutasíthatta a jobbágy megváltási ajánlatát. A megváltási összeg előteremtésében sem nyújtottak segítséget. A jobbágyi birtokbírhatás kérdését alaputasításukban, mely 1832. augusztus 9-én készült, fenntartásokkal pártolták, „az urbarialis állapot erőltetés és 142