Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

A követek eszközöljék, írták pótutasításukban, hogy azon katonáknak, melyek gazdaságuk számára nélkülözhetetlenek, tegyék lehetővé a leszerelést minden megkötés nélkül. Az országgyűlésen sikerült elérniük a toborzás viszszaállítását a sorshúzás helyett. Az 1807. évi országgyűlésen ismét előkerült a szabad kereskedés tárgya, (melyet már 1796-ban is tárgyaltak, s az udvar az 1802-es és 1805-ös országgyűlésen is válasz nélkül hagyott). A megyei karok és rendek azon reményüknek adtak kifejezést, hogy a király az „Arany, ezüst kivitelének megtiltásárul, a magyarországi terményeknek a külső országba leendő kihordatásának engedelméről, és a terhes vámoknak, amellyek a szabad kereskedést meggátolják, illendő vámbérre leendő leszállításáról kegyes rendeléseket méltóztatik tétetni."

1 Kérelmük fontosságát, szükségességét így indokolták „a kereskedésnek a kívánt lábra való állítása és a magyarországi termesztvényeknek a külső országra leendő kivitele egyedül azon eszköz, amely által a szorgalmatosság bére megjutalmaztatik, az ország régi dicsősége visszaállíttatik, az ország rendjei pedig a segedelemadásra alkalmatossá tétetnek." Szinte minden országgyűlésen vissza-visszatérő kérelem, hogy a hadi adót ne emeljék. A felkelő seregről szóló utasítás kimondja, hogy a háború okairól, menetéről, minden mozzanatáról, békéről hívják köztanácskozásra a rendeket. Az országgyűlési tárgyalások során felmerült a rendek önkéntes adózásának gondolata, mely szerint a király iránti hűségük jeléül minden ingó, s ingatlan vagyonuk egy bizonyos hányadát ajánlották volna fel. A vármegyei közgyűlés inkább egy meghatározott összeg befizetését tartotta helyesnek, mivel attól félt, hogy Magyarország belső erejét fednék fel más nemzetek előtt, amit pedig eddig mindig igyekeztek eltitkolni. Az országgyűlési iratok leggyakoribb tárgya a magyar nyelv pallérozásával kapcsolatos utasítások. Sürgették egy Magyar Tudós Társaság felállítását: „különben az anyai nyelvünk azon tökéletességét, amelybe már más európai nyelvek régen virágoznak el nem fogja érni."

8 A vidéki fiatalok iskoláztatási gondjainak enyhítésére kérték a Királyi Akadémia visszahozását Győrből Pécsre. November 19-én Cseh László követ jelentette, hogy az országgyűlés berekesztését december 15-re tűzték ki.

9 Az alsó tábla tagjai követi utasításuknak megfelelően mindaddig nem akarták teljesíteni a király előterjesztésében szereplő kívánságokat, míg az ország sérelmeit nem orvosolják, s a kereskedelem szabaddá nem válik. Mikor azonban a király 1807. szeptember 8-i leiratában az országgyűlés kívánságait elutasította, mégis megszavazták a követelt adót. 1808. június 30-án a király újabb országgyűlésre hívta össze az ország nemeseit Pozsonyba. Tolna vármegyében az augusztus 2-án tartott közgyűlésen olvasták fel a királyi meghívólevelet. Az uralkodó, a Napóleon elleni spanyol háború kitörése miatt megerősödve érezvén helyzetét, patriarchális hangon szólt alattvalóihoz és a királyné megkoronázására hívta őket.

10 Levélben üdvözölte a megyei KK-t és Rk-t gr. Apponyi Antal főispán is. A követválasztáshoz személyeket ajánlott: 1. a két alispán közül az egyik — mivel ez régi szokás a megyében, 2. Báró Nagy Ferenc generális — a főispán 127