Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99

az ideje is lejárt. így újabb inszurrekció megszavazása is szükségessé vált. Ezeknek a kényszerítő körülményeknek a következtében Ferenc az 1805. augusztus 30-án kelt regálisával október 13-ára újabb országgyűlést hívott egybe, természetesen megint a közeli Pozsonyba. Az urakodó éppen úgy, mint 1796-ban, ez esetben sem tartotta be a törvényes határidőt, ami az érdemi megyei megvitatást egyenesen lehetetlenné tette. Ennek ellenére a megye a szeptember 17-én tartott közgyűlésében a királyi meghívólevél kihirdetése után,

101 a követek részére adandó utasítások megszövegezésére mégis bizottságot választott, amelynek tagjaivá Csehfalvay Ferenc másodalispán elnöklete alatt Dőry Vincét, Szluha György szekszárdi és Simonsits Mihály paksi főesperest, Csapó Pál megyei jegyzőt, Sulyovszky Lajos és Nedetzky Ferenc főszolgabírót, továbbá Czuppon György és Benyovszky Károly esküdtet, végül Hajós Sámuel megyei tiszti ügyészt delegálta.

102 Ez az intézkedés éppen a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt szinte csak formális jellegűnek volt tekinthető. A tervezetet nyilván a bizottságban elnöklő másodalispán már előre megszövegezte és azt a körülményekre való tekintettel, a bizottság változatlanul hagyva terjesztette a közgyűlés elé, amely azt minden ellenvetés nélkül el is fogadta. Ugyanezen alkalommal követekké az országgyűlési ügyekben már járatos Cseh László első alispánt és Nunkovics Ferenc táblabírót választották meg.

103 Az utasítás 10 pontból állott. Abban a rendek többek között követelték, hogy minél több ércpénzt veressen a király, mivel szerintük a nagy drágaság fő oka a kellő mennyiségű ércpénz hiánya. Egy másik pontozatban arra kérték a királyt, helyezze újból a magyar törvények alá azokat a területeket és hivatalokat, amelyek azelőtt is magyar kormányzás alá tartoztak, a prímási széket pedig, amely már hat éve üres, a király sürgősen töltse be. Végül az instrukciókban felhatalmazták a követeket arra, hogy ha az uralkodónak a nemesi felkelésre is szüksége lenne, ily irányú kívánságának a szavazásnál eleget tehetnek. Ezzel kapcsolatban megjegyezték azonban, hogy a megyének erején felüli megterhelésébe semmiképp se egyezzenek bele.

104 A követek az előírt eskü letétele után az utasításokat és megbízólevelüket átvették és október 7-én útnak indultak Pozsonyba.

105 Október 20-án így már Pozsonyból jelentették a megyének, hogy a 17-én megnyílt országgyűlésre a király is megérkezett, aki 18-án a prímási palotában fogadta az országgyűlés tagjait, majd királyi propozíciót átadta a nádornak. Azokban azonban nem rögzítette le az uralkodó, hogy ezúttal mennyi hadisegélyt kér a nemzettől, azt az „ország nagylelkűségére" bízta. Ezért a követek erre vonatkozó magatartásukat illetőleg utasítást kértek a rendektől, akik közölték velük, hogy 12 ezernél több újoncot ne szavazzanak meg, az anyagi és pénzbeli segítség mérvét pedig igyekezzenek a megyére nézve minél kedvezőbben elintézni. Az október 26-i levelükben a küldöttek arról értesítették a megyét, hogy a nádor közben felment Bécsbe, tekintve, hogy a király már visszatért oda, ahonnan azonban lehangoltan azzal a bejelentéssel tért vissza, hogy a háború ügye nem jól áll, így a hadisegélyre és az inszurrekcióra feltétlenül szükség van. Ezt a két követi jelentést a megye egyeteme a november 4-i közgyűlésében minden észrevétel nélkül vette tudomásul.

106 Az országgyűlés igen rövid ideig, mindössze két hétig tartott, tekintve, hogy az uralkodó mindent, amit kért, megkapott. Berekesztése után a hazatért követeknek már magyar nyelven írt jelentésével a november 20. napján tartott közgyűlés foglalkozott. A jelentés szóbeli ismertetése során beszámoltak a kö119