Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99

vetek arról, hogy a november 7-én tartott utolsó egyesült gyűlésen a király be­jelentette, hogy a haza terheinek orvoslását, továbbá az ország törvényes kíván­ságainak a teljesítését a békesség helyreállítása után fogja teljesíteni. A gene­rális inszurrekciót (általános nemesi felkelést) az országgyűlés ezért minden ne­hézség nélkül szavazta meg. Az inszurrekcióról szóló törvény szövegét a kül­döttek magukkal is hozták, azt a közgyűlésen be is nyújtották. A nekik adott instrukciókat tartalmazó írást viszont azzal a megjegyzéssel szolgáltatták visz­sza, hogy az abban foglalt pontokat igyekeztek ugyan a diétán tárgyalás alá vétetni, de a háború okozta sürgősség miatt azok megvitatására nem kerülhetett sor. Így majd csak a következő országgyűlésre megállapítandó újabb utasítások­kal együtt kell az új követek részére kézbesíteni. A közgyűlés a követek maga­tartásával teljes mértékben meg volt elégedve. Jelentésüket tudomásul véve, működésükért köszönetet is szavazott. 107 A következő országgyűlésekről a megye követei ezentúl már rendszere­sen csak magyar nyélven írt jelentésekben számoltak be a diétákon történtekről. Ezzel az ország, illetve az országgyűlés történetében ugyan még nem következett be új szakasz. Nem változtatott ez a körülmény a követutasítások és az ország­gyűlési tárgyalások jellegén sem. Az írásbeliségnek magyarrá tételével azonban az 1790. évben felvetődött, de hamarosan elhalt nacionalizmus újjáéledésével új szín tűnik fel a megye életében és ez a körülmény kellően indokolja a későbbi követutasításoknak külön tanulmányban való feldolgozását. 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom