Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99

Alig négy esztendő elmúltával, az 1796. évben újból országgyűlésre volt szüksége Ferenc királynak. így az 1796. szeptember 23-án kelt regálisával november 6-ára „az országlás súlyos gondjai által nagyobb út megtételében gátolva", a közeli Pozsonyba hívta össze az országgyűlést. Meghívójában már jóelőre jelezte, hogy „a diétán minden más dolognak a mellőzésével csak olyan ügyekben fognak határozni, amelyek királyi székének erősítésére, az ősi alkotmány és a nemesi jogok megvédésére, a jelenben és a jövőre nézve éppen szükségesnek látszanak". Ez a bejelentés természetesen csak a nemesség hajlandóságának a megnyerésére irányult. Az országgyűlés összehívását ugyanis korántsem valami fontos, országos belső ügyek intézése, hanem kizárólag csak Ferencnek a francia háború okozta szorongatott helyzete tette szükségessé. Tudatában volt a király annak, hogy a háború folytatásához feltétlenül szükséges újoncozást, anyagi és pénzbeli segélyt csakis országgyűlési határozattal érheti el, illetve kaphatja meg. A megye közgyűlése a leiratot, amely szerint igen rövid idő állott rendelkezésre a felkészülést illetőleg, október 20-án tárgyalta és hirdette ki.

82 Ez alkalommal az elnöklő főispán javaslata alapján országgyűlési követeivé — minden ellenvetés nélkül — Jeszenszky Sándor első alispánt és Cseh László főszolgabírót választotta meg. Az ő esetleges betegségük, vagy más akadályoztatásuk esetére Kajdacsy Ferenc másodalispánt jelölte ki helyettessé.

83 A rendek a királyi meghívólevél alapján már eleve reménytelennek tartották a gravameneknek a most összeülő diétán történő tárgyalását. Ebből kifolyólag a követek részére kézbesítendő utasítások előkészítése céljából bizottságot nem is delegáltak. Az instrukciókat a főispánnak, főleg a nádori szék betöltését kihangsúlyozó levele alapján, még a gyűlés tartama alatt állították össze és fogadták el.

84 Az utasítás 11 pontból állott. Egyik legfontosabb rendelkezése az volt — a reménytelenség ellenére is —, hogy mivel ez már a harmadik országgyűlés lenne, amelyen a megye sérelmeinek a tárgyalását mellőznék, törekedjenek a követek arra, hozzon az országgyűlés most már olyan törvényt, amely kimondja, hogy a francia háború befejezése után három éven belül tartandó diétán az eddig benyújtott összes megyei sérelmeket le kell tárgyalni. Azt persze nem gondolhatták a rendek, hogy a békére csak 20 év múlva kerül sor és az uralkodó politikájának és megnövekedett hatalmi pozíciójának a tudatában akkor sem fogja napirendre tűzni a hátralékos gravamenek és beterjesztett reformjavaslatok megvitatását. A követeket egyébként még esküvésük letétele és megbízólevelük átadása alkalmával is figyelmeztették a rendek, hogy a gravamenek tárgyalásának a kérdését ne engedjék elsikkadni.

85 Ennek ellenére nem kell vonakodniuk a király által kért újoncállítás és rendkívüli segély megszavazásától, sem pedig a felkelés megajánlásától. Tekintettel továbbá arra, hogy a nádori szék üres, a követek mindenekelőtt azon legyenek, hogy az országgyűlés először nádort válasszon. A király adjon jelölteket és ha kell, akkor úgy, mint 1790-ben, közfelkiáltással választhatják meg a király öccsét nádorrá.

86 A rövid ideig tartó diétáról hazatért követek jelentésüket írásban is beterjesztve, az 1797. január 16-án tartott közgyűlésen élőszóval számoltak be az országgyűlés lefolyásáról, amelyen úgy, mint 1790-ben, egyhangú lelkesedéssel, ismét egy főherceget, Ferenc királynak alig 20 esztendős öccsét, József Antalt választották az ország nádorává. Beszámoltak a követek arról is, hogy a szinte állandónak tekinthető francia háború költségeire — ismét csak a jobbágyság terhére — a diéta 50 000 újoncot, 2 400 000 mérő gabonát, 3 760 000 mérő zabot, 116