Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99
10 000 lovat, 20 000 ökröt, és ezen kívül még a következő országgyűlésig, a legutóbb megajánlott 4 millió forint hadiadót is megadta, végül egy akarattal megszavazták a nemesi felkelést is. Beszámolójuk szerint az újoncokat a király által megszabandó időre kell a rendeknek kiállítaniok. A kétszerest, vagy búzát természetben, illetve mérőnként 1 forint váltsággal, a zabot ugyancsak természetben, vagy 30 krajcár mérőnkénti megváltással kívánja szolgáltatni az uralkodó. A közgyűlés a részletes tájékoztató beszámolót elismeréssel vette tudomásul. 87 Az 1801. évi február hónap 9-én, Luneville-ben megkötött béke utáni állapot sem bizonyult tartósnak. Ferenc királynak újból háborúra kellett felkészülnie, amelynek folytatásához ismét csak katonára és minél több pénzre, anyagi segítségre volt szüksége. Ezért az 1802. január 22-én kelt meghívójával május 2-ára megint a közeli Pozsonyba hirdetett országgyűlést. Annak összehívását azonban ezúttal sem országos belpolitikai érdek, hanem ismét a háborúra készülődés felgyorsuló eseményeinek kényszerítő hatása követelte meg. A kívánt eredmény elérése annyira fontos volt az uralkodóra nézve, hogy a gyűlésen személyes megjelenésével is hatni kívánt a rendekre. A megye a meghívót eléggé későn, csak március 29-én tárgyalta és hirdette ki. 88 És még ezen a gyűlésén országgyűlési követeivé teljes egyetértéssel Jeszenszky Sándor első alispánt és Cseh László főszolgabírót választotta meg. 89 A követi utasítások kidolgozására pedig ugyanekkor újból tizenkét tagú bizottságot küldtek ki a rendek Koller József, pécsi káptalani nagyprépost, Hegedűs Ferenc, Grabarits Lázár, Rosty Ferenc, Nunkovits Ferenc, Szluha Antal, id. Magyary Péter, Sztankovánszky András és Csapó Sándor, sedes iudiciariae assessores = táblabírák, Nedeczky Ferenc, Sulyovszky Lajos főszolgabírák és Pinczés György megyei fiskális személyében. 90 A bizottságnak meghagyták, hogy az általa elkészített utasítási tervezetet az április 6-i közgyűlésre feltétlenül terjessze be. Ez meg is történt és a javaslatot, amely nagyrészt az előző országgyűlésre adott utasítás pontjait tartalmazta, a rendek csekély módosítással elfogadták és annak a hangsúlyozásával, hogy a sérelmek tárgyalása az előző diétán megint csak elmaradt, az esküt tett követeknek megbízólevelükkel mindjárt át is adták. 91 A május 2-án megnyílt országgyűlésről a követek — szigorúan betartva az előírásos kétheti időközt — május 15-én már közös jelentésben tájékoztatták a megyét a Pozsonyban történt eseményekről és a május 2—13-áig tartott diétái ülésekről. Jelentésükhöz egyben csatolták a királyi propozíciókat, illetve azok másolatait. 92 A május 30-i jelentésükkel az uralkodónak a prepozíciókkal kapcsolatos válaszát küldték meg azzal a megjegyzéssel, hogy abból a megye könnyen megállapíthatja, mit ígért és mit adott az ország és mit adott, illetve fogadott el a király. 93 Június 7-én Jeszenszky Sándor csak a maga nevében és tulajdonképpen nem is országos, hanem kifejezetten csak a megyét érdeklő gr. Styrum-Lymburg alapítvány ügyében jelentette, hogy eljárna a kérdésben, de a jelen diétái megbízatása abban akadályozza. 94 Az 1802. június 22-i megyei közgyűlés a jelentéseket együtt tárgyalta és minden megjegyzés nélkül tudomásul vette. 95 Július 7-én már ismét közösen jelentettek a követek a diétáról, még pedig a meggyarapodott adó összegéről folyó tanácskozásokról, a királyhoz intézett újabb feliratról és az arra érkezett válaszról, valamint a diétának a magyar csapatok feltöltésére vonatkozó kérelméről. Beszámoltak továbbá arról, hogy mivel a porták jegyzékének a kiigazítását már külön bizottság tárgyalja, ők 117
