Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99
A trónörökösnőnek azonban igen fontos volt az, hogy mielőbb királlyá is koronázzák. Ebből a célból az 1741. január 21-én kibocsátott regálisával az év május 14-ére sietve országgyűlést hirdetett Pozsonyba; annak legfontosabb tárgyaként a nádorválasztást és a koronázást jelölte meg. A meghívót a megye az 1741. évi február 16-án tartott közgyűlésében hirdette ki és tárgyalta. 22 Országgyűlési követeivé szavazás nélkül Perczell József alispánt és Daróczy Ferenc, kiérdemesült, vagyis volt alispánt választotta meg. 23 Annak azonban nincs nyoma a jegyzőkönyvben, hogy a közgyűlés az utasítások és grávámenek elkészítése céljából bizottságot küldött volna ki. Valószínűnek látszik, hogy ezúttal az instrukciókat a megye jegyzője és tiszti ügyésze a megválasztott követekkel együtt készítette el és terjesztette az 1741. május 8-i közgyűlés elé. A rendek a 38 pontból álló utasítást észrevétel nélkül egyhangúlag fogadták el, abban többek között arra utasították a követeket, hogy ha nádorválasztásra kerül a sor, akkor Pálffy Jánosra szavazzanak, a nemesi jogok védelmében pedig meg kell újítani a régi és újabb privilégiumokat. Az országgyűlés hozzon törvényt arról, hogy az uralkodó az ország területén rezideáljon (tartózkodjék), továbbá, hogy a fiscusra jutott (elkobzott) birtokokat és az egyházi javakat idegeneknek ne lehessen adományozni. Tegyék fel a kérdést a követek, vajon a teher a fundust terheli-e! A további pontok is általában az alkotmányosság kérdéseire vonatkoztak. 24 A követek az országgyűlésről történt hazatérésük után a megyei közgyűlésen különös részletességgel szóltak a június 20—21-én végbement koronázásról és a szeptember 11-én elmondott trónbeszédről, amelynek eredményeképp a rendek „vitám et sanguinem" lelkesen szavazták meg a nemesi felkelést és a trónmentő magyar segélyt. Jelentésüket a rendek jóváhagyólag vették tudomásul. Alig tíz év múlva a királynőnek még több pénzre, újabb adóemelésre volt szüksége. Adót azonban Magyarországon csak a nemesség közreműködésével kívánta felemeltetni. Az 1750. november 7-i meghívójában ezért 1751. április 18ára Pozsonyba országgyűlést hirdetett. Leiratában hízelgő szavakkal emlékezett meg a magyar katonáknak a porosz háborúban tanúsított vitéz magatartásáról és a magyar nemzet áldozatos anyagi támogatásáról. 25 A megye rendjei a meghívót az 1751. évi január 4-én tartott közgyűlésükön hirdették ki és még ugyanezen a gyűlésen országgyűlési követekké „egy akarattal" Perczell József alispánt és Dőry Ádám megyei jegyzőt delegálták. 26 A részükre adandó utasítások kidolgozására ezúttal sem alakítottak külön bizottságot. A megyei jegyző által összeállított instrukció pontjait az április 14-i közgyűlésen „uno consensu" (egyhangúlag) elfogadták és a követeknek megbízólevelükkel együtt mindjárt át is adták. Az utasítás mindössze öt pontból állott, fontos pontja volt az a mindig szorgalmazott és a követeknek adott ismételt figyelmeztetés, „ügyeljenek a követek arra, hogy az ország fundamentális törvényei megőriztessenek és a privilégiumok szabadsága biztosíttassék. Bármely, a nemesség kárára és sérelmére szolgálható döntéstől tartsák magukat távol. A III. Károly óta állandósított két és fél milliónyi contributiónak (hadiadónak) 1 200 000 forinttal való felemelését igyekezzenek a követek más megyék küldötteivel történő consultálássál minél inkább csökkenteni". 27 Az utóbbi figyelmeztetés úgy látszik eredménnyel járt, mert az országgyűlés csak 700 000 forinttal emelte fel a hadiadót. Igaz, a jobbágyság terhére, mivel a „hagyományos kompromisszumnak" megfelelően, a ne103
