Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99
nak a tulajdonát képezte. 14 Ezenkívül a megye örökös főispánja is ez idő tájban még a pécsi megyéspüspök volt. 15 Ezzel szemben a köznemesség száma a török kiűzése után igen gyér volt és csak Jassan szaporodott, birtoka nehezen gyarapodott. Az 1727. évi nemesi összeírás szerint a minden kétséget kizárólag saját birtokkal rendelkező nemesek száma alig 14 volt. Ármálissal 15, tanúságlevéllel, vagy vizsgálat alapján pedig 21-en, összesen tehát 50-en igazolták a nemességüket. A kimutatás szerint „voltak ugyan még sokan mások is nemesek, de azok a nemességüket eddig a közgyűlés előtt nem tudták bizonyítani". 16 A köznemesség e csekély számából a nagyobb birtokkal rendelkező (bene possessionati) nemesek ekkortájt még teljesen az arisztokratákkal tartottak. Így az armalis, kisebb birtokon vagy éppen jobbágytelken élő nemeseknek a közügyek intézésébe jóformán semmi beleszólási joguk sem volt. A közgyűlésen ugyan szavazhatott az, aki nemességét már igazolta, de például Dunaszentgyörgy curialis (nemesi) község, ahol a kisebb nemesek nagyobb része lakott, legtöbbször csak egy küldött által képviseltette magát. A XVIII. században pedig több megye már úgy döntött, hogy a közgyűlésen szavazati jog csak a jobbággyal is rendelkező birtokos nemeseket illeti meg. 17 Az 1728. évi pozsonyi diétára szóló királyi meghívót Tolna megye rendjei az 1728. május 11-én Dunaföldváron tartott közgyűlésükön hirdették ki és tárgyalták. A regális a gyűlésre „két bene instruktos" (jól kioktatott és utasításokkal ellátott) ablegátusának a kiküldését kívánta meg. A közgyűlés a diétára követként egyhangúlag Daróczy Ferenc alispánt és Dalmata János főszolgabírót választotta meg. Ugyanekkor a követi utasítások kidolgozásával Gáli Gábort, az Eszterházy-uradalom inspektorát, Queck Krisztián és Wilt János uradalmi provizorokat, továbbá Dalmata János főszolgabírót bízta meg. 18 A megbízottak kilenc pontban foglalták össze a megye sérelmeit és panaszait. Különösen sérelmezték az egyik pontban azt, hogy „nem kicsi nehézséget jelent a megyére nézve a bécsi kereskedőknek a marhák elszállításában való önkényes eljárása, mivel limitált áron rekvirálhatnak és így az eladók szájától vonják el a hasznot". A pontozatok sikeres elintézését a megye egyébként követeinek az ügyességére bízta. 19 A követek az országgyűlésről 1729-ben tértek haza, amikor is a 30 pontból álló írásos jelentésük szóbeli ismertetésével számoltak be a megye közgyűlésének a diétán tárgyalt ügyekről és az általuk elért eredményekről. Jelentésüket a rendek megelégedéssel vették tudomásul. 20 III. Károly, miután mindent elért, amit kívánt: kapott katonát, idegen katonai egységeket állomásoztathatott az ország területén, biztosítva volt a nőági örökösödés, uralkodásának utolsó évtizedében már nem tartotta szükségesnek országgyűlés összehívását. Nádort nem választatott és magyar tanácsosainak a mellőzésével csupán a bécsi udvari hatóságok döntéseit, illetve javaslatait fogadta el. Utódjának, Mária Teréziának viszont háborúi okozta szorongatott helyzetében igen nagy szüksége volt „hív magyarjainak" a segítségére. Ezért atyjának 1740. október 20-án bekövetkezett halála után alig két nap múlva, október 22-én a megyékhez intézett leiratában máris sietett közölni a rendekkel, hogy az 1723. évi törvény alapján atyja elhunytával őt illeti meg a magyar királyi trón. Tolna megye a leirat kézhezvétele után az 1740. évi november 29-én tartott közgyűlésén egyhangúlag hozott határozatával elismerte Mária Teréziának a trónra való törvényes jogát és igényét. 21 102
