Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99

György, királyi személynök, tekintélyes megyebeli birtokos nemessel képviseltették magukat.

8 Ugyancsak Száraz Györgyöt kérte fel, illetve küldötte el ablegátusaként a megye 1714. augusztus 12-i közgyűlése a királyné koronázása, nádorválasztás és más fontos országos ügyek tárgyalása céljából az 1714. szeptember 8-án Pozsonyban egybehívott országgyűlésre is. A megbízólevelet és az utasításokat azonban csak augusztus 29-én, akkor is a követ sürgetésére küldték utána.

9 Száraz György, az 1715. június 10-én kelt részletes írásbeli jelentésében tájékoztatta a megyét az elég hosszúra nyúlt országgyűlés lefolyásáról. „Megvallom, ugyan — így kezdődik a jelentés —, hogy Nagyságtoktul s Kegyelmetektül deputált Ablegatiombeli kötelességein azt hozná magával, hogy a váló Állapotoknak folyamattyárul personaliter (személyesen) comparealván tegyek Relatiót; remélem mindazonáltal, hogy constálván Nagyságtoknál s Kelméteknél a Felséges Udvarnál levő dicasteriumokhoz váló Ablegatiómat, mellyhez képest onnan távoznom nem lehet, megh nem ítél érte, hogy a Relatiót Scriptonus (írásbelileg) tegyek, melly e képpen következik, Nagyságtoknak s Kegyelmeteknek praesentálom.. ."

10 Tolna megye első országgyűlési követe összefoglaló jelentését az udvarnál levő hivatala és elfoglaltsága miatt tehát nem személyesen, hanem írásbeli úton terjesztette a megye közgyűlése elé, méghozzá latin helyett magyar nyelven. Az utána következő diétákról azonban egészen 1790-ig a követek a szokásnak megfelelően minden alkalommal szóbelileg számoltak be küldetésükről a megye közgyűlésén. Az 1790. évtől kezdve viszont már írásos, bár még latin nyelvű, követi jelentések váltak szokásossá. A rendszeresen magyar nyelven írt jelentések sorozata Tolnában az 1805. évi utolsó követi beszámolóval vette kezdetét." Száraz György, aki egyben a megye bécsi ágense (ügyeinek intézője) is volt, inkább csak reprezentációs üléseken képviselte megyéjét. Idézett jelentésében ezért arra kérte a vármegyét, hogy az 1715. évi országos összeírás diétái tárgyalására ily ügyekben már járatos, instrukciókkal is ellátott megbízottakat küldjön utána Pozsonyba. A megyei közgyűlés így pótlólag még Daróczy Ferenc alispánt és Slovenich Mihály főszolgabírót is elküldte a folyamatosan tartott országgyűlésre.

12 Hét év múlva, az 1722. június 26-ára Pozsonyba összehívott országgyűlés nagy fontosságú volt az uralkodóra nézve. Ez alkalommal került tárgyalásra ugyanis a Habsburg-ház nőági örökösödésének a kérdése is. A május 18-i megyei közgyűlés a regális kihirdetése után egy akarattal Daróczy Ferenc alispánt és Petrovsztky József főszolgabírót választotta országgyűlési követeivé. A részükre ugyanezen alkalommal kézbesített utasításaiban különös hangsúllyal figyelmeztette őket arra, hogy a nőági trónöröklés ügyében benyújtott törvényjavaslat tárgyalása során mindenben a nádor kívánságainak megfelelő magatartást tanúsítsanak. A 12 pontból álló gravamenek, sérelmek és panaszok előadása alkalmával pedig igyekezzenek a megyére nézve minél kedvezőbb eredményt elérni.

13 Az utasításokat és gravameneket egyébként a rendek minden ellenkezés nélkül, egyhangúlag fogadták el. Ez várható is volt, ha tekintetbe vesszük, hogy a politikai és társadalmi vezetőszerep a megyében ekkor még kizárólag az egyházi és világi nagybirtokos osztályé volt. A megye területének szinte az egésze 6 egyházi főpapi birtokosnak és bővebben számítva 10—12 világi főúri családid