Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Pilis

hogy az állam az árvízmentesítés költségeit „töltésváltság" címén a terület után fogja rájuk kivetni. 1859-ben mikor „megcsörrent a lánc" az eddig felméretlen rétéken, „mindennap dobolták merre jár aznap a mérnök". „Az volt a törvény, hogy amit (valaki) magáénak vall, az menjen ki és jelölje meg az övét, azt üsse karó közé. Addig ott szokott kaszálni, ahol a dombon volt az dkója. így volt nagyöregapámnál is. Az apját kérdezte, mutassa meg a kaszáló határát. Az meg odaszólt neki, a gyerekeknek, meg lefordította a kancahámot a lóról: »a Szárcsára ülj fel, menj el amerre hordtad utánam a csobolyót, aztán ergye körül!* A mérnök kocsin volt, le sem szállt, nem ment utána. Nem volt ám az olyan pontos felmérés .. . nézte a bokrok között meddig tart, azt mondták az emberek: megbolondult az öreg Borjádi? Magára irati a rétet, meg a bozótot. Nem jön ide az állam kaszálni úgyse, majd még fizethet utána. Van az 60—70 hold is. Mondta a mérnök: több ez mint a jobbágytelek. Ezután váltságot kell fizetni. — Nem baj csak mérje. A bokrok közt menj. Ugy is lett. Jött a rétváltság. Egy Kardos nevű ember vásárolta össze 3 krajcárért ölét. Aztán jött a töltésváltság is... Nem volt (annak) egyenes határa a magasabb hullámokat akarták megtartani .. " A réteknek csak a magasabb részeit használták. Lapját Kovách Aladár senki területének nevezi. Ebből annyit foglalhattak ekkor „ameddig házuk népének kaszahegye elért és így a Sárközben egy mai értelemben vett negyedtelkes gazdának 40—50 hold birtoka van, míg ez a negyed telek másutt csak 8—10 hoddat tesz ki".

m Vas Gereben elkeseredett és a helyzetet sötéten festő „Szerény észrevétel"-ének jóslatai nem következtek be annak ellenére sem, hogy az uradalom álláspontja érvényesült a földek kimérésében. Nemcsak azért, mert a telek után járó legelő-, rét- és erdőilletőségét olyan nagy arányban szabták meg, hanem azért is, mert közben sikerült a Sárköz ármentesítése, a rétek bőven termő szántókká változtak. Ezt a fordulatot azonban még Vas Gereben sem láthatta előre. Decs szántóterülete 1855—65 és 1895 között csaknem hatszorosára nőtt, miközben a hasznavehetetlen, adómentes területek ugyanilyen arányban csökkentek. A rétek nagysága alig változott. Amennyit belőle feltörtek szántónak, ugyanannyi új rétet létesítettek korábbi nádasokból és vizektől elhódított területeken. Pontosan a szántók 1382 kh-ról 7009 kh-ra szaporodtak, a rétek 3849 kh-ról 2963 kh-ra, az adómentes területek 6632 kh-ról 1294 kh-ra fogytak. A legelő (1929 kh, illetőleg 1507 kh), az erdő (2285 kh és 2516 kh), a nádas 746 kh és 878 kh) területe alig változott. A falu összterülete 1895-ben 16 766 kh volt. Pilis A legkisebb sárközi falu, neve valószínű az egykori sárközi szláv néptöredék emlékét őrzi. Bakócz Tamás számadáskönyvében szerepel a XVI. század elején, mint a váci káptalan birtoka, Kesztölccel, Nyírszóval, Kürtössel, Aszivággyal és Étével együtt. A falu szerepel a török defterekben is. 1572-ben 21 házzal.

164 A török alatt Csornára fizetett adót, a töröknek telekszámtól függően adóztak. 1690-ben még tíz telket írtak össze és néhány zsellért.

165 A Rákóczikorban elpusztult és lakatlanná vált. A pilisiek 1722-ben kötöttek szerződést Jány Jakabbal a falu megszállására, s ebben azt olvassuk, hogy ,,Pilis — egyidőben sok rossz csavargó miatt kénytelenittetvén elhagyni helyét és Dscsre és 120 j