Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Alsónyék
Nyékre költözött." m A református egyház feljegyzése szerint a „Rákóczi előtt készített templomot a horvátok (illyrica gens) elpusztították." 167 Az 1722-es szerződés kétesztendei szabadságot ígér és ezután 3 napi robotot évenként. Az árendát a vetőterület és igás állatok után állapították meg. Az 1728-as megyei összeírás szerint 5 örökös jobbágy (hereditarii subditi) és 14 telepes (libera migrationis) család lakik. A szántók nem voltak telkekre mérve itt sem, a 62 pozsonyi mérőre való szántóterületből két gazdának tíz, kettőnek 6 jutott, a többinek 3—1/4 pozsonyi mérőig való földje volt. Az évenként felosztott rétek nagysága is igen különböző; 1—6 kaszálóig. Az 1740-es években Mária Teréziához intézett könyörgő levelükben már panaszkodnak, hogy a szerződésben ígért 3 nap robotból évi 13 lett, a tizeden kívül már kilencedet is követelnek tőlük és a 47 és fél forint árendát 200 forintra emelték. Ezenkívül megadóztatják a disznót, malacot, veteményt, szilvásokat és rétjeiket is. Méhkasok után is fizetnek. Szőlőbeli gyepjeiket elvették. A szőlőkben birkákat legeltet az uradalom és házhelyet is csak aranyért ad és így pusztítja őket. 1767-ben Decshez hasonló urbáriumot kaptak és így 100 évvel később úrbéri elkülönözési perük is hasonló volt a decsiekéhez és ezért teljesen össze is kapcsolták a kettőt. 1828-ban 12 2/3 sessio, 56 sessiós gazda, 24 kisházas, 2 zsellér, 90 ház, 130 pár és 570 lélek volt Pilisen. Kapcsolatai Deccsel voltak a legszorosabbak, bár sajátosan zártabb faluközösséget alkotott, mint az. Maga a falu teljesen elfoglalta a településre alkalmas magaslatot, így körülötte nem találunk szántókat, mint Decsnél és Öcsénynél a Böhm-féle térképen. Valószínű, hogy nagyobb szántóterületei 1828-ig nem is voltak a falu körül, Egyed Antal kérdőívén azonban már azt olvassuk, hogy vannak Belső Szántói is, melyek ki vannak téve a Duna áradásainak. Alsónyék Egyed Antal kérdéseire 1829-ben.adott feleletekben azt olvassuk, hogy. Nyéket 301 évvel ezelőtt szállták meg. Tehát 1528 lenne a falu megszállásának éve. Nem tudjuk, hogy a feleletet adó jegyző és községi elöljáróság honnan merítette ezt a hagyományt, de teljesen nem utasíthatjuk el. A község, 1788-ban megkezdett jegyzőkönyvében rövid falutörténetet találunk, ebben pedig annak eredetére a következő bejegyzést olvassuk latinul: „Ami a nyékiek eredetét illeti, igen valószínű, hogy kezdetben pásztorok (subulcus) voltak, mart ez a tájék makkban igen bőtermő volt és disznók táplálására kiváló, de hogy mikor változtatták át szállásaikat az állatőrzők házzá, nem tudjuk. Ami a vallásukat illeti a reformáció ideje óta a Helvét hitvallást követik, kivéve a Namar családot (nisi Namarianum famíliám) kit a katolikusok szentnek mondanak. Kocsis János pedig evangélikus lutheránus és csak egy bizonyos ideje telepedett le. Kezdetben ezek, mint egyesektől megtudtam, a Duna partján laktak és azután ezt a helyet, melyet most laknak, vagyis a Sárvíz partját, mely folyó ezt a falut Bátaszéktől elválasztja, szállták meg. A XVIII. század elején a rácok kényszerítették őket, hogy a folyón keljenek át és így egy rövid ideig Bátaszék északi részén laktak, míg végül újra, visszaköltöztek elhagyott házaikba. Ebben az időben mindig Bátaszékhez tartozott, kinek utolsó apátját a rácok lefejezték. Utána a Kamara birtokába jutott a falu, a környező falvakat inspektorokkal kormányoztatta, míglen Klíegl Ignác Bátaszéket, Alsó Nyéket, Pilist és Decset 121
