Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A szállások formája és berendezése - Falu melletti szállás vagy akolkert

ken vagyon." A borjú árát a tanács 6 Ft-ra becsülte, melyet ifjú Bogár András apjával együtt köteles volt megfizetni, mivel a kutat közösen használták és hagyták ilyen veszedelmes állapotban. A másik esetben „egy esztendős ökörborjú ör. Szabó Mihálynak szállásán az akol kerítése mellett való kútjába belé döglött". A tanács 8 Ft-ra becsülte ezt a borjút, „kéretett, hogy azon szegény legénynek engedje meg 6 Ft-okon". A panaszos azonban kitartott követelése mellett, mellyel nyilván az említett ö. Szabó Mihály fiát, aki a szálláson volt, sújtotta, ezért az úriszékre utasították őket.

158 A mohácsi tanácsülési jegyzőkönyvben is találunk hasonló eseteket. 1802 telén vizes gödörbe (veremszerű kútba) veszett borjú árának felét a gödör gazdája fizette meg, másik felét pedig az, aki a borjút annak kerítéséből kiengedte.

159 1828-ban egy esztendős csikó „gondatlanság miatt bé nem kerített kútba belé esvén a nyakát kitörte". Az alpörös bevallotta, hogy nem volt bekerítve a kútja, de az esetről nem tudott és „befolyása" nélkül történt a kár, így csak a kár felét, 2 Ft-ot fizette meg.

160 1835-ben „Kersics Tadia röstsége miatt minthogy a kerittését be nem tsinálta — s így ennek kuttyába lova beesvén" — a kárvallott kártérítést kért. „Környül állásokból fel derülvén, — olvassuk tovább —, hogy ennek a kárnak oka, mintkét rész volt, ezért a bíró úgy ítélkezett, hogy a kút gazdája csak a kár felét fizesse meg." Sajnos az ítélet indokolása hiányzik.

161 Falu melletti szállás vagy akolkert Madocsán az 1793-as úrbéri rendezés során kitiltották a jobbágyok szállásait az erdőkből, gyümölcsösökből és rétekből, és ehelyett az uradalom a falu alatt méretett ki családonként 600 öl szállást vagy akókertet. Ezt a falu melletti tért ma napig Szállásoknak nevezik, de alig néhányan hallották még azt, hogy valaha jószágtartásra szolgáltak, és hogy ott istállók és aklok álltak. Az emlékezet elhalványulásának oka az, hogy nem sokáig lehettek itt az aklok és az állatok. A múlt század elején már annyira kiszárították a madocsai határt, hogy a beltelkeket is rendezték és tagosították és ezzel az istálló véglegesen beköltözhetett a belső telekre, a fundusra, a ház mellé. Hasonló, csoportosan, a falu beltelkeit mintegy félkör alakban körülvevő szállásokra, akoltelkekre ismerünk Bogyiszló 1863-as belsőség-térképén is. Öcsényben a Báta partján, a Visnyei kertek elsősorban rakodó és veteményes kertként szolgáltak. Az emlékezések szerint aklok, tehát jószág nem volt bennük, de innen takarmányozták a háznál lévő állatokat (Pesty). Decsen ennek tekinthetjük az úgynevezett Csergálói vagy Csergáti kerteket, ahol az emlékezések szerint istálló nem állt soha, de az egykori aklok helyét a föld fekete színéről még sokan megláthatták, illetve erre emlékeztek. A többség azonban ezeket is csak mint rakodó és veteményes kertként ismerte. Akinek nem volt szállása, vagy otthon is tartott jószágot, az itt tartotta takarmányát, mert egy kocsi szénánál és egy kocsi szalmánál többet, a tűzveszély miatt, senki sem tarthatott a házánál. Bizonyos mértékben ide sorolhatjuk még Gerjen esetét is, ahol egyeseknek közvetlenül a falu mellett is voltak akol kerjtei. Kölkedet is szorosan körülvették a rakodókertek, ezt jól mutatja a falu 1859-ben készült térképe. Arra azonban a legöregebbek sem emlékeztek, hogy ezekben a kertekben a takarmányon kívül jószágot is tartottak volna. 331