Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A szállások formája és berendezése - Erdei szállások

Alsónyéken a Verebeden, a Kígyósi és Keskenyi erdőben, valamint Porboly ön kb. az 1820-as évekig erdei szállások voltak. Bátán az elkülönözésig a Szuloki erdőben és a Jajtanyánál disznó-, marha- és lóteleltető szállások egyaránt voltak és ezekről több írásbeli feljegyzésünk is van. (Pl. Pesty.) Feltehetően hasonlóan lehettek Farkasd körül is az 1840—50-es évekig. Szék csőn 1808-as rendezésig a szigeti erdőkben többhelyütt voltak szállások. Mohácsott kétségtelen erdei szállások voltak, a Szigeten az Öreg Duna mellékén és a Földvári tó körül. Ezeket az elkülönözéskor készült térkép is jól mutatja. Külön disznószállásokról a legrégibb adatunk 1759-ben kelt: „a tekereshát tájékán abban az időben Erdő lévén, ottan az Atya Sörtvéseinek Szállások és Ollyok volt, mellyet mostis az Atya Nevéről Martin szállásának közönségesen neveznek".

123 Az egyik mohácsi erdei szállás felosztásáról készült jegyzőkönyvben azt olvassuk, hogy az egyik akol feltöltésében a másik osztozkodó testvérnek segítenie kell, mivel az még alacsony. Az akol után a szénáskertet is felosztották, melyből az egyik testvér egy negyedrészt kapott, a kerten kívül lévő tölgyfáig. Az erdő fölső, vagy északi része 74 gyümölcsfával a Vászó nevű testvéré lett, egészen András feltöltendő akoljáig. A többi erdőt András kapta, de úgy, hogy „a Város Disznó Óllya mellett lévő 4 gyümölcsfa Vászónak maradjon és András az Öllya (ti. akolja) körül erdőt ne vágjon, hanem meghadja. Egyszersmind meghagyatott mind kettőnek, hogy noha ők ezen Erdőt őrzik, mégis tölfát semmi szín alatt nekie(k) vágni nem engedtetik".

124 Nem tudjuk, hogy az erdőben említett ól és akol két külön létesítményt jelent-e, vagy csak egyet. Valószínű, — az erdővédelem és a szállások rétre költözésének idejében vagyunk már ekkor — hogy a korábbi marhaakolt alakították át disznóóllá, így az ól és az akol ugyanarra a létesítményre vonatkozik. Ha az osztozkodás időpontjában nem is bizonyos az, hogy marhákat is tartottak ezen az erdei szálláson, az kétségtelen, hogy megelőzőleg marhák is teleltek itt, mert szénáskert felosztásáról is SZD van. Ugyanebben az esztendőben kelt másik osztozkodó levélben erdei marhaszállásról van szó, mert azt olvassuk, hogy „a napkeleti részről az erdőnek fele szállással, kerttel együtt Gergelyé, a másik fele erdő az Péteré". Ez a szállás az öregduna mellett volt, ahol más tanácsülési feljegyzésekből kitűnőleg, és a térképen világosan láthatóan, erdei szállások voltak. Az osztozkodó írás az akolon és szénáskerten kívül górét is említ, melyet osztozáskor elrekesztettek. Ez a góré valószínűleg felemelt szénaállás volt. Bár az is lehetséges, hogy már kukoricatartó rekeszt értettek ezen. Az utóbbi esetben lehetséges, hogy a szálláskertben termelt kukorica elhelyezésére szolgált.

125 A XVIII—

XIX. század fordulóján szigorodó erdővédelem kitiltotta a marhákat az erdőből és megszüntette a marhaszállásokat abban. Ezt a kitiltást az tette lehetővé, hogy ekkorra már a kaszáló rétek — nagyrészt erdei irtások — megszaporodtak és a téli takarmányozás alapja a rét lett. Az irtásokkal az egykori erdei szállások egy része amúgy is a rétre került anélkül, hogy helyüket változtatták volna. A rétek legnagyobb ellensége, a kaszálót feltúró disznó, ugyanúgy, mint az erdőnek, a gyenge hajtásokat, növéseket lerágó marha. Az erdőből rétre kerülő szállásokból tehát az elöljáróság kitiltotta a disznókat. Ezt a folyamatot illusztrálják Mohács jegyzőkönyvei is. „Dadaity Szava és többeknek jelentésére, hogy sokan az ő kaszállóikrul sörtés óllaikat, hogy a Herczeg 21 Tanulmányok Tolna mefye történetéből VII. 321