Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A szállások formája és berendezése - Erdei szállások
Határja szélén lévő sűrűket ki irthatnák, onnand el vinni nem akarják. Végeztetett. Mivel már némelyek réttyeiket ki irtották és tsak az ólak magányosan maradtak, hogy a többi gazdák is magok részét ki tisztogassák és ottan tartani szokott sörtések túrásokkal a rétekben kárt ne tegyenek, minden ember a maga óllát a Bűdön fokától el takarítsa, különben szabad lészen fel égetni." 126 Ahol a város engedélyt adott az erdő irtására, ott az abban lévő egykori erdei, ólas szállásokat mind felszámolták. Az ólak körül lévő erdőt a sertések makkja biztosításáért az ól gazdája nem irtotta ki, így megtörténhetett, hogy a város engedélyére hivatkozva egyszer csak egy idegen kiirtotta ezt az erdőt és ezzel jogot formált az erdei szállás területére. Néhány ilyen esetből keletkezett per az elöljáróság elé került. „Szkrobo Iliának Anikity Mato és Jozo ellen indított Causája elő vétetett, hogy tudniillik emezeknek Nád Gunyhójuk és sörtvés ólok Panaszolkodónak rétjén lévén azokat el bontani és nékije által adatni kívánnya". Az ügyben kihallgatott két tanú azt vallotta, hogy Anikitynak emberemlékezet óta volt ottan óla és gunyhója, de nem emlékeznek arra, hogy Szkrobó mikor kaszált volna ott. A tanács azonban ítéletében kötelezi az Anikity testvéreket „azon óllaknak el bontására és más helyre való vitelére azon okból, mivel a sörtvés óllat valakinek Kaszálló Réttyén tartani senki által meg nem engedtetik, következésképpen azon helyet tisztítsák és kaszállóra fordítsák." Mivel Szrobo annakidején „irigységből azon gunyhókat hamuvá tette", a testvérek kártételért folyamodtak. A bíró Szkrobót 6 Forint lefizetésére ítéli a gyujtogatásért, a kárvallottaknak pedig 30 kéve nádat adatott vele kárpótlásul, „mivel úgyis onnan elmenni kötelesek". 127 Főként a sziget középső részén ebben az időben sok erdei szállás lett irtással réti szállássá. Az irtás tulajdonváltással is járt sok esetben, melyek az előbb idézett perhez hasonlóan nyomot hagytak a jegyzőkönyvekben is. Több példát kívánunk idézni ennek bemutatására. „Pétre Istvánné, hogy Homorúdon régenten az Ura egy darab erdőt foglalt, gyümölts fákat oltott és sörtvés ólat tartott, azonban Bódis Gergő és mások öten elfoglalván onnét kiirtották (ti. az erdőt) és máiglan is bírják, azon helyet vissza-itéltetni kérik. Végeztetett, mivel már régi dolog és 6 birtokos vagyon a földön szállásaikkal, azokat már kimozdítani nem lehet, hanem ezen birtokosok az oltványaiért és kevés munkájáért a panaszosnak fizessenek 20 Ft-ot". m „Bobsics Jozo, Mátyás és István nagyon panaszolkodnak Bosnyák Gyuricza ellen, hogy 20 esztendőtől fogva bírt sörtvéles ólokat a szigetben erő hatalommal elfoglalván, széllel vágván marha istállót épített belőle. Mely dolog az exposotio szerint találtatván" a tanács a régi birtokosokat erősítette meg. 129 1776-ban a rétekké irtott területen a tanács nemcsak a disznóólak felégetését tette lehetővé, hanem engedélyt adott arra is, hogy „bárki rétjén a disznókat lelövöldözheti." 12 ® A peres ügyek jegyzőkönyveiből arra következtetünk, hogy a mohácsi elöljáróság ekkor a szigetet három részre osztotta fel: 1. a Lög és Bog vizén túl lévő keleti rész főként keményfa erdeit tilossá tette. Megtűrte benne a régi erdei szállásokat, de azokat felmérette, hagy az azok körül való irtást szigorúan megbüntethesse. 2. Az említett elválasztó vonaltól nyugatra eső, többé-kevésbé már kiirtott terület bizonyos részén megengedte a rétirtást. Erről a réteknek biztosított területről szigorúan kitiltotta a sertéseket a kaszálók védelmében. 3. A sziget északnyugati részében lévő, főként puhafából álló Kandában, a korábban irtott és legeltetett erdőt, hasonló védelemben kívánta részesíteni, mint a keleti rész keményfa erdejét, ezért itt is szigorúan tilalmazta a? újabb irtásokat 322
