Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A kaszáló és a rajta termett fű értéke

Más feljegyzések bizonyos alacsonyabban fekvő rétek árvíz miatti, több esztendőn keresztül való használhatatlanságára hivatkoznak. Tanácsülési feljegyzésekben, falukrónikákban és naplókban többször találunk hírt arról, hogy nem termett széna az ártérben és ezért a jószágnak külső mezőföldi uraságoktól árendáltak legelőt. A vízjárásos esztendőkhöz hasonlóan a szárazságok is ártottak az ártéri réteknek, ha azokat rendes árvíz nem járta meg. 1841. augusztus végén azt jegyzik fel a mohácsi tanácsülési jegyzőkönyvbe, hogy ,,a szigeti rétekben a nagy szárazság miatt semmi széna sem termett" P Az őcsényiek egyik panasza alátámasztására a decsiek bizonyítják, hogy a nagy szárazság miatt alig termett előszéna és sarjú pedig egyáltalán nem.

84 Az alsónyéki jegyzőkönyv 1846-os esztendőről megemlíti, hogy „száraz, hő nyár, szűk gabona, szűk bor, kevés széna". 1857-es évről pedig: „széna a szárazság miatt kevés és drága lett". Azt, hogy az árvíz használ a réteknek, főleg az uradalmak tanúsították az elkülönözési per során. A dunaszekcsői uradalom képviselője szó szerint azt mondotta a rétekről, hogy „azt, hogy egész nyáron át víz alá vetve voltának... hogy egész esztendőben sem kaszálhatták a szigeti réteket a község kimutatni nem tudja. Azon Szigeti rétek mind a mellett, hogy némelykor tavasz kezdetén rövid ideig tartandó áradás alatt vágynak, az azokban való füvet éleszti és sokkai bujábbá teszi, mint a külsőkön lévő réteken és így azon áradás inkább hasznos, hogy sem káros, a mint az egész duna mentében lévő jobbágyi réteken a tapasztalás is kérdésen kívül tészen. A szigeti rétek oly jók, hogy egy-egy 1000 öles réten jó két szekér széna terem, ennyit pedig a Külső rétekben a szekcsőiek soha sem tudnak gyűjteni." Ugyanakkor a jobbágyok azt állítják ezekről a rétekről, hogy „a nem nagyobb, de tsak közönséges áradás alkalmával víz alá boríttatván, gyakorta több éveknek lefolyta alatt kaszálatlanok maradnak.. ."

85 Korábban, 1793-ban a madocsai úrbéri rendezés során is, a jobbágyok az árvizeknek kitett rétek hasznavehetetlenségét hangoztatták, az uradalom pedig azt állította, hogy a réteknek csak hasznára válik, ha a víz elborítja.

86 Mindkét érvelésnek van alapja. Az Igazságot egy 1780-ból származó paksi panasz már jól megfogalmazta: „A Duna nagy áradása miatt minden kerti veteményeinket, úgy urbariális kaszáló rétgyeinket és jobbára legelő mezzeinket él buritotta, ámbár ugyan mostanában egy kis apadása látzik, de a holy szárazság vagyon, meg sem ösmérhetnyi, hogy valaha (ott) fü termett volna, légyen, mivel azt is iszappal be töltötte az hosszas áradás és így az egész Urbariális Rétgyeinkbül kiktől leg többet Contribuállunk, semmi hasznunk sem lészen . . .,'

87 Kántor Gyula kölkedi adatközlőm így jellemezte az ártéri réteket: „Oan nagy széna volt (azokon), az ár trágyázta. Most nincsenek vizek, olyanok a rétek, alig teremnek valamit. Másfél — két holdon volt 6—7 szekér széna. Mikor forgatják, verik le róla a port. Télen fehér volt a ló háta (a szénán lévő iszap porától). Júliusig kinn volt rajta a víz. Augusztusban kaszálták az elsőt, Szent Istvánkor, mikor máshol a sarjút kaszálják. Három-négy napig száradt. Gyakran a vízből ki kellett hajtani, kotorni a vellával. Gyakran áthordták a védgáton, azon túl az úton terítették szét és szárították. .. Májusban van zöldár, és egy hónapig is rajta volt (a réteken). A fü elrothadt rajta. Ha a víz nem gyütt be, lehetett eleje szénát kaszálni." A szekcsői per során az uradalom ügyvédje számítást terjesztett a bíróság elé, melyben azt bizonyította be, hogy a jobbágyok által kevés értékűnek mondott szigeti rét egy holdjából több jövedelmük van, mint a szántóföld ugyan302