Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat

Kanda fokának betöltéséről. 1821-ben már szigeti töltések közerővel való helyreállításáról olvasunk. A tanácsülési feljegyzések szerint úgy intézkedtek ekkor, hogy a töltések „rész szerint újonnan készíttessenek". 1825-ben a mohácsi elöljáróság azt a határozatot hozza, hogy a „szigeti töltés fej számára kiosztasson és a nagyobb szakadások közösen tsináltassanak". Mohács 1836-os feljegyzéseiben olvashatunk közös fokkészítés elrendeléséről. 1837-ben a pangó, vizes, helyenként mocsaras közlegelőt javítják: „Legelő Réttnek be sántzolása és ez által a köz haszonnak elő mozdítása végett jónak véli elől üllő Bíró Ur, hogy ezen munka minnél előbb el kezdődjön. Vagyis: A Fokokat közönségesen, a sántzokat pedig minden személy válogatás nélkül fejenktnt kötelesek tsinálni és a kik a parantsolatnak nem engedelmeskednek, büntetessenek meg." Ugyanebben az esztendőben a várost közvetlenül ostromló Duna-sodrás ellen védekeznek. „Elől adta Bíró Ur a Duna Partoknál vert Paleszátoknál lévő fasinák rossz állapotban létezni, javasolná egyúttal, hogy azok ne hogy a víz áradás áltál el hordattassanak, Követsel ínég nyomattassanak, mely végett azok, kiknek földjük nintsen, a követseges földet elkészíteni, ezt a földes gazdák el hordani tartoznak, vagy hogy minden egy Lántztul két akót oda állítani köteles — nem különben minden párra 25 fassing vágattatni rendeltetett." Ugyanennek az évnek a végén a bíró újra intézkedik ebben az ügyben és egyúttal elrendeli egy kis sziget felszámolását, de ehhez már mérnöktől kérnek tanácsot. „Mivel az Árvizek már a Duna Szélinél lévő benteket elrongálták e végett azok minél élőbb meg újjíttassanak és jókarba állíttassanak — a Duna vize között lévő kis sziget pedig el meczettessék." 1839-ben hozzákezdenek a Mohácstól Kölkedig húzódó töltés építéséhez. Egy 182l-es feljegyzés egy régebbi módszer gyakorlatának eltiltásáról ad hírt: „Gróf Zsitvai (!) királyi komissárius mondja, hogy a hajókat a szakadásokban Dunán elsülleszteni fölsőbb Helyekről meg tiltva volnának, azért nem veszi meg a tanács Davidovics Antal úr hajóját.'*

2 A szájhagyomány szerint a Sárközben is előfordult, hogy egy kiöntéssel fenyegető fokot közmunkával rekesztették el a bíró parancsára. 1864-ben Pesti Frigyes helynévgyűjtési felszólítására összeírt dűlőnevekben már alig találkozunk fokok említésével. Az 1775-ös fokösszeírásokban csak az elsődleges, a Dunából kivezető fokok szerepeltek, ebbe a helynévösszeírásba elvileg már minden fok neve bekerülhetett volna. Sajnos azonban nem kerültek bele, nemcsak az összeírások hanyagsága miatt, hanem azért is, mert ekkor már a fokok legnagyobb része nem működött. Az összeírás azonban alkalmas arra, hogy az ártéri életforma mértékére következtessünk a megőrzött foknevek számából. Ugyanis az a tény, hogy az összeírás körüli időből számos olyan fokról vannak feljegyzéseink, amelyet Pesty számára nem írtak össze, azt mutatja, hogy 1864-ben ezek említését az összeírok már nem tartották fontosnak. Az áttekintés kedvéért felsoroljuk a Pesty-féle névanyag után a más forrásokból ki jegyzett, vagy gyűjtött elnevezéseket is. Dunaföldvár. Fokot nem említenek. Az egyik halastó levezető árkát Kanálisnak nevezik. Bölcske. Nem említenek fokot, pedig a gyümölcsös szigeten máig is van egy Foknak nevezett árok, mely a bölcskei és a madocsai kerteket választja el egymástól. Madocsa. A helynevek közt csak egy Fok farka nevű dűlőnév fordul elő. Közismert és ma is vizet vezet a Szabados—György Fokának nevezett 175