Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Mohács

Már az említett resolutio idején a szigeti erdőkben szinte minden jószágtartó mohácsi lakosnak volt szállása és az irtásra engedélyezett területen ekkortájt kezdtek szaporodni az irtásrétek is. A tanácsülési jegyzőkönyvben először a város rétjével találkozunk, ezt a mohácsi lakosok még régebben, közösen irtották és közösen használták.

243 A városnak több helyen volt rétje a szigetben és a jobb parton egyaránt. A legrégibb irtott rétekhez tartozott az uradalom 60 kaszás szigeti rétje, melyet már 1747-ben említenek. A resolutio szerint ennél több rétet nem használhat az uradalom a szigetben. Az elkülönözési per során a város ügyvédje természetesen úgy értelmezte ezt, hogy a 60 kaszás réten kívül minden rét a város tulajdona.

244 Az uradalom szigeti rétjét nem maga használta, hanem bérbe adta mohácsi jobbágyainak. 1792-ben a tanács felszólította a 7 bérlőt, vallják meg, „hány ember kaszállta légyen az idén és más esztendőben azon kaszálló-rétet", vagyis kinek-kinek hány ember kaszálló rét jutott. Azok azt vallották, hogy mindegyikükre 25 emberre való jutott, így tehát a 60 kaszás rét nagysága valójában 175 kaszás volt.

245 i Sem a szállásnál, sem a réteknél pontosan meghatározni azt, hogy mi volt az útja, módja annak, hogy valaki jogosan foglaljon, nem tudjuk. Már a XVIII. század második felében, vagyis a pontosabb feljegyzéseink kezdetétől, a város tiltja az erdőirtást és rétfoglalást, de ugyanakkor számtalan tanácsülési feljegyzésben olvassuk azt, hogy az irtások körül kialakult perben a bíró az új irtást tévőnek adott igazat, A múlt században lefolytatott elkülönözési perben a mohácsiak arra hivatkoztak, hogy rétbirtokaikat ősidők óta háborítatlan birtokolják, azokat szabadon adták, vették és örökölték anélkül, hogy abba az uradalomnak beleszólása lett volna. Ezért az igazságos elkülönözés szerintük csak úgy történhet meg, hogy ha felmérik a ténylegesen akkor használt mohácsi réteket. Az uradalom ennek elfogadását „az előny netovábbjának" nevezte és azt követelte, hogy 1843—44-es évi dikális konskripcióból induljanak ki, mikor 5710 hold szántót, 720 házat és 765 hold rétet írtak össze adó alá. Ez 22 hold teleknagysággal 250 eszményi telket ad ki és ehhez kell arányosítani a rétek nagyságát is.

246 Az uradalom 5,14 kh városi oldalon lévő rétet és 13,86 kh szigeti rétbirtokot kívánt eszményi telkenként adni a volt jobbágygazdáknak. Ehhez hozzászámítva az uradalom 54, a város 173, a katolikus plébánia 10, a Ferenc-rend 16, és a református egyház 7 hold rétjét, ez 3950 holdat ad, és ez az, ami a sziget területéből az uradalom érvelése szerint 1848 előtt magánbirtoklás alatt volt és nem 9599, amint azt a város telekkönyvezte fel. Ebből tehát levonva az uradalom által jogosnak tekintett 3950 hold rétet, marad 5649 kh rét, mely „csupa foglalás, melyek szerteszéjjel feküdve a sziget minden részét ellepik és nemcsak a rét, de feltört legelő és egyéb földekből állanak". S hogy ez jogtalan foglalás, földbitorlás, — folytatja érvelését az uradalom ügyvédje —, abból is következik, hogy di I d clZ uradalom soha sem adott funduális levelet és maguk a tanácsülési jegyzések is tele vannak a foglalást tiltó rendelkezésekkel, ezeket megtorló ítéletekkel. A város ügyvédje erre azt válaszolja, hogy az uradalom is elismerte, hogy Mohács városa sok tekintetben kiváltságos volt s az 1836-os törvény szerint a telki állomány meghatározásánál csak a szántóföldek mennyiségét kötötték meg, a rétek nagyságát a helyi viszonyokhoz képesti mennyiségben kellett meghatározni. így a város által felmért rétbirtokok alapján s az eszményi telkek után kell a mohácsi gazdáknak kiadni rétilletményüket. Ami pedig a tanácsülési jegyzőkönyvek bejegyzéseit illeti, azok csak azt mutatják, hogy a város sajátjának tekintette a szigetet és a közös birtoklás alatt álló erdők felett őrködött, szó szerint: 149