Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Mohács

„midőn a század elejétől kezdve foglalásról beszéltek sohasem értetett ezen a most ennek canonizált 9599 hold-nyi teljesen jogos magánjellegű rét és szállásbirtok, hanem azon foglalások, melyek a közös élvezethez tartozó közlegelőből s erdőből egyesek által aripiáitattak". Az uradalom terveire adott válasz emlékeztet arra is, hogy az 1747-es resolutio csak 60 kaszás rétet engedett az uraság részére és az egész szigetet a város használatára adta. Tény az, hogy az 1857-ben megkezdett részletes rétfelmérések idején a város már nem küzdött a foglalások ellen s úgy utasította a mérnököket, hogy mindazokat a területeket, melyeket az egyes jobbágyok úgy mutatnak be, mint amit régi időtől fogva használnak, mind mérjék ki és írják azok nevére. Akkor már arra számított, hogy az elkülönözési per során ezeket a területeket a város meg is kapja. Ez volt az a fölmérés, melyet élő emlékezet így tart számon: „Az öregapám mesélte: ott aludtak nála, (a mérnökök) meg is vendégelték őket. Reggel kérdi tőle: — »Hallja-e barátom meddig a magáé az?« (tudniillik a terület). Nem merte megmondani. — »-Menjen a sűrűbe csapkodja a baltával olyan szélesen, (ti. egy csapással jelölje meg) amennyit bir bekeríteni, azt mind a magáénak írjuk.« — De a gazdák elbújtak inkább, nehogy adót kelljen érte fizetni." Egy másik adatközlő dédöregapja volt ,,ordináncba" a szigetet mérő mérnök mellett: „m,egkéstek nem tudták este átmenni a Dunán, visszamentek a tanyára, ott volt a két fia is. Turóscsuszát főztek, még a mérnökök is ették. Azt mondta a mérnök, hogy kössék ki, a bokrok ágait kössék össze; amekkorát igy bekerítenek, az lesz az övék. Azt mérik ki nekik. De az öreg azt mondta, hogy ezekért a bokrokért nem adózik. Csak hároín holdat méretett ki magának, nem kellett az a rész senkinek." Ha 1760-tól 1875-ig végigkísérjük a város álláspontját a rétfoglalások ügyében, úgy annak a következő alakulását figyelhetjük meg: A XVIII. század végéig nagyjából minden régi és újabb foglalást minden további nélkül elismert. A századfordulón a sziget egyes részeit szigorúan védi a foglalások ellen, s az újabb foglalásokat keményen bünteti. 1848 után szabadjára engedi s 1857-ben megkezdett felmérésnél igyekszik minél több szigetterületet mohácsi magánbirtoklásba juttatni. Az elkülönözés előkészítésére először 1861-ben mérték fel pontosan a szigetet. E felmérésnél készült telekkönyv nem birtokosok, hanem a birtokok egymásutánja, egymásmellettiségének sorrendjében rögzítette a rétek és szállások nagyságát és tüntette fel azok akkori tulajdonosát. Így például Öreg Duna mellett elhelyezkedő klágyai szállásoknál ezt olvassuk: Vidák András szállása (a név után rajzolt háromszög jelenti, hogy a szállás területe háromszög alakú), 24 öl, közepe 373 öl hosszú. Pavkovics Mató (a név után egy négyszög, vagyis a szállás területe négyszög alakú), 10,5 öl a közepe és 9,5 hosszú. Ugyanő (háromszög) mely 56 öl a közepén és 50 öl hosszú. Ugyanő (háromszög) 21 öl a közepén és 24 öl hosszú. Zombai Misó (négyzet) mely 24X45 öl nagyságú stb. Ezután 1866-ban készült el az a telekkönyv, mely birtokosok szerint öszszesíti a területeket. Ekkor készítik el a város határának pontos térképét is. Ez már csak részben tükrözi a szállások és rétek korábbi elosztását, sűrűsödési pontjait és pontos területét, mivel a város intenciója szerint lehetőleg minél több rétet írtak az egyes úrbéresek nevére. Ez az egyes névre írt rétek és szállások területének nagyságában jelentett elsősorban változást, azok számában alig, hiszen a rétbirtokok között lévő részeket a szomszédos rétgazdák 150