Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Madocsa

nevekedtek fel oly nagyra edgy két óra alatt mint pusztíttatnak el! Életemtől inkább fosszanak meg, kiáltá könyörögve a sok síró szegény csak fáimat kíméljék. 5. Az első urbáriális Regulatio alkalmatosságával, valamint a halászat jussa a határ edgy részében; úgy az nádlás használása is nálunk hagyatott azon örökös Contractusnál fogva, mellyre ekklésiánk Protocolluma bizonysága szerént 1737 körül léptünk Nagyságos Daróczi Katalin Néh. Personalis Báró Száraz György özvegyével és a mellyet Báró Száraz Anna asszony is meg erősítetett s mellyet a Tek. Vármegye Archívumába bé tettek a mi apáink 1772-dik esztendő körül. A második felosztásakor határunknak szép móddal arra vétettünk, hogy tsak 10 kéve nádat is adnánk esztendőnként Földes Urainknak. Azt mink nem nagy terheltetést felvállaltuk. Most pedig már 30 kévét kívánnak tőlünk. Holott az első edgyezés olta majd száz gazdával szaporodván Hejségünk a minden gazdától megkívántatott tíz kéve nád megadásával is valamint az uradalmi jövedelem szaporodott úgy ellenben a hejség nádlása kevesedett. Közönségesen igaz az, hogy a mi edgy részben árt, úgy az bizonyos tekintetben használ is. így van ez az árvizekre nézve is. Tetemes károkat okoz, de edgy kis hasznot is szerez. Mert nádat termeszt és halakat táplál. Vajon nem természeti dolog-e hát az, hogy a kik miatt kárt vallanak, azok azon tsekéj hasznokban is részesüljenek. Bizonyára tehát nagy sérelem az reánk nézve, hogy mi kik az árvizek minden átkait tsapásait esztendőnként szenvedjük hordozzuk, azoknak hasznaitól jótéteményeivel való élésből úgy mint a Halászatból ki vagyunk egészen záratva. A nádlás eránt tett régi edgyezés is terhesebbé tétetett reánk nézve. 6-dik. Noha sürgette a Nemes Vár Megye hogy nékünk az árvizek miatt vallani szokott kárainkért bizonyos földbeli paritás, kár pótlás adassék; mégis nem tsak semmit nem adatott, hanem az Urbáriumba meghatározott mennyiségben sem adattak ki Földeink a mint a Funduális könyvünk nyilván bizonyítja. Melly nagy e részben is a mi veszteségünk! Földünk második Classisu és rossz minéműségére, mennyiségére nézve pedig kevés. 7-dik. Az 1792-ben Mélt. Földes Urainkkal kötött edgyesség 3-dik pontja szerént, minden esztendőben különös tilos legelő ígértetett vonós marháinknak. Az első esztendőben adatott is a Bak hát — de majd az is Szántó földnek osztatott ki, s azolta ezen Czikkejbe ígért külön legelőt is soha sem nyertük meg. 8-dik. Az említett edgyezés mely világosan örökösönn meg tartandónak neveztetik, 5-dik pontja azt rendeli, hogy a Jobbágyok kaszállói ki osztásától megmaradandó Kaszálló az uraságok közt fel osztatván, majd abból minden Földes Ur fog esztendőnként a Jobbágyainak bizonyos darabot adni. Azonban igen kevesen vágynak Földes Uraink között olyanok, akik ezen Pont értelme szerént Jobbágyaikon segítettek volna. Ezen. jegyzéseinket s észre vételeket lehet tenni ezen Helység Urbáriális Perének tsak egyszeri át nézésére is. Ezek azok a sérelmek, mellyek miatt oly szembetűnőleg elszegényedik s meg nyomorodik ez a Helység ügyes lakosainak fáradhatatlan szorgalmasságok mellett is. Ezen kérdés juthat tehát akár kinek is eszébe; vajon miért nem sürgették eddig sérelmeiknek meg orvosoltatását? Ennek úgy tettzik két Fő oka van. Edgyik a lakosok edgyet nem értése s némellyeknek vétkes egoizmusa vagy ön Haszon keresése. (E miatt veszett el p. o. a Halászó tó is.) A másik nagyobb oka annak, hogy sérelmeik orvoslását nem sürgették elő van adva a Funduális könyv 61-dik lapján a hol láthatni, hogy mikor a Helység 1796-ba a Nagy Mélt. K. H. Tanácshoz folyamodva panaszolkodva a felöl, hogy régi Birtokaikból a Földes Urak sokat elfoglaltak és hogy a gyakori árvizek földjeiket elborítván annak nagy része nem alkalmatos 76