Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Kömlőd
a szántásra-vetésre; ámbár az olly világos Igasság, mint a Dél-színben fénylő nap a millyen látható; mégis az állítódott, hogy a Község Fundamentom nélkül panaszolkodik } s az elöljáróság mint nyughatatlan, nyakas, uraságait bosszantó büntetéssel fény'égettetett, ha újra Felső Hejekre merészel folyamodni.'"* 6 Az úrbéri per és a végrehajtás mulasztásának összefoglalására azért volt szükség 1829-ben, mert ekkor a község újra a Helytartótanácshoz fellebbezett, panaszolván egyrészt, hogy termékenyebb szántóföldjeik és gyümölcsöskertjeik még mindig minden ellenszolgáltatás nélkül vannak az uradalom kezén, másrészt a halászat jogában újra megszorították őket, növelték nádbeszolgáltatási kötelezettségeiket és a rossz minőségű szántókat sem pótolják jobb minőségűekkel. Nem oldódott meg az igás állatok legeltetésének kérdése sem. S végül „emlékezetet felül haladó időtől fogva használt Hüllői Sikházi Felsőtói legelők idegeneknek a Bölchkelyieknek káposztáskertek gyanánt kiadattak". Fellebbezésük eredményéről mit sem tudunk. A madocsai pert nem érthetjük meg egészen, ha nem vesszük számításba a XVIII. sz. végén megkezdett vízrendezési munkálatok hatását, melyről munkám későbbi szakaszában szólok. Az első gátépítések eredményeként indult meg a madocsai határ elmocsarasodása és az eddig árvízmentes szinteket is elborító árvizek egyre gyakrabban pusztították a falu szántóföldjeit. Ennek következtében váltak művelhetetlenné az említett szántásnyomokat mutató területek. A töltésezések kezdeti káros hatását növelte a feltöltődés előrehaladása is. A korszerűbb gátak csak a múlt század közepén tették lehetővé az egykori árterület művelésbe-vételét. A madocsai határban az elkülönözés után képződött kisebb uradalmi birtoktesteket Bölcskéről adminisztrálták és így ezeket telekkönyvileg is odacsatolták, így történt, hogy a madocsai határnak nagy része közigazgatásilag is Bölcskéhez került. A jobbágyfelszabadítás és elkülönözés az ismertetett rendezés alapján történt s így érthető, hogy Madocsa túlnépesedett és földéhes falu volt. A közbirtokos földesurak pedig aránylag kicsi és árvízveszélynek szintén kitett birtoktesteiken úgy látszik nem tudtak jövedelmező majorsági üzemeket felállítani, ezért eladósodásukkor először éppen madocsai birtokaiktól igyekeztek megszabadulni. így került ezek egy része már a múlt század végén bankok kezére. A bank a birtokot kiparcelláztatta s azt a madocsai gazdák jó áron megvették. (A mai Bank résznek nevezett dűlő.) Ezt a példát követték többen a megmaradt birtokosok közül is. A kiparcellázott területeket egykori földbirtokosaikról nevezték el: Perlitter-rész, Csaba-rész stb. Ezek a területek főként a Duna mellett voltak, így elsősorban a madocsaiak is gyümölcsösöket telepítettek benne. A század vége felé a földek értéke egyre nőtt, mert a gátrendszer egyre hathatósabban védte azokat a dunai árvíz ellen. Közben az élelmes madocsai gazdák a Bölcskei sziget déli részét is lassan felvásárolták, a sziget azonban továbbra is telekkönyvileg Bölcskéhez tartozott. így történhetett, hogy bár Madocsa úrbéri perei és az elkülönözés során nagy részt elvesztett árteres határából, később azt mégis visszaszerezte, visszavásárolgatta. Kömlőd A falu fölé emelkedő Sánc-hegy keleti oldala meredeken, nagy partszakadással, közvetlenül a Dunára esik. A hegyről messze belátni a Duna folyását, a madocsai síkot és nyugatra a dombvidéket is. Ez adta meg a helynek 77
