Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Madocsa

marhákból és a szántásra-vetésre tehetettlenekké lettek. Jobbnak látták tehát Határjok nagyobb részén félbe hagyni a szántást, hogy az árvíz idején élhessen épségben maradhasson jószágok, hogy idegen földön szántogathassanak. A közelebb múlt esztendők nyilván mutatják az ő okoskodásoknak hejes voltát mert bár sok száz forintokat kellett is nyári mezőért fizetni és ezrekre menő nap számot szolgálni: még is az hazahajtás után marháink el romlottak s tavaszig edgy nagy részét megnyúzogatták a szegény gazdák. Ez az oka, hogy sok gazdának vagy igen erőtlen marhája, vagy pedig egészen is ki pusztult a járó jószágból. Tamási szolgabíró hazudott még száz ember is él aki bizonyítani tudja, hogy a legdombosabb részeken, Hüllőn és Kormon jobbágyok szántogattak régen, most az uraságoké lett. 2. Ugyan csak a Helység panaszolkodván a felől, hogy birtokaik oly helyeken adattak ki a melyeket az árvíz el borít igen gyakran ezt a Tek. Vármegye is illendő tekintetbe vétetni valamely kár pótlást adatni kívánt a jobbágyoknak. Azonban azt sem nyert a Helység, mivel az állítódott, hogy nem tsak a szántóföldekre vagy kaszálló rétekre, de még a legelőre sem szokott az árvíz ki hatni. Mostan élő kegyes Földes Uraink ítéljék meg lehet-e ennél igazságtalanabb állítás? Hiszen az elmúlt esztendőben melly sokan nem adtak dézmát sem őszi sem tavaszi terméseikből, s vajon miért, mert ámbár szántottak és vetettek azok is, mind őszit, mind tavaszit, de tsak edgy szálat sem arathattak az árvizek miatt. Lehet-e kínosabb sorsot csak képzeln is, mint amilyen sok lakostársunké? Marháinkat idegen pusztákon kénytelenek legeltetni, sokszor az árvíz miatt, — szorultságok kényszerítik, hogy akár mely nagy bért is ígérjenek, mert a Helységből ki sem mehető marhák szintén éhei vesznek el. Azonba a téli takarmánt sem szerezhetnek, mert rétjeiket is víz borítja. Kenyerek sem terem, mert a kévék helyein halak úszkálnak miből szerezzen élést magának és marhájának? Miből fizesse sokasodó adóját? Holott az őtet szintén koldusságra juttató árvíznek azon edgy jótéteménye használásából is ki van rekesztve, hogy hal fogás, halászás által sorsánn könnyítsen. — Kegyes Földes Uraink atyai szívek elejibe fiúi bizodalommal terjesztjük e részben sajnos ügyünk'el. Nem szívet vérző sérelem-e ez? Hogy a melly földektől királyi adót fizetünk — a mi Mélt. Földes Urainknak minden féle jobbágyi szolgálatokat teszünk — a melly földeket orczánk verejtékével mivelünk — azokon elsepri minden reményünket az Árvíz, Halak hizakodnak azokon, s azokhoz még csak nyúlni sem szabad minekünk? Hiszen maga a Teremtő rendelte ezt úgy, hogy a mely földek meg nem termik a kenyeret, ott hallal éljenek azoknak lakosi mint a Labradorok E(s)quimokok és egyéb nemzetek és éppen ez a 3-dik észrevételem hogy noha az urbariális Regulatiokor a Pálóz Tava a Hejségnek meg hagyatott, még is az idő jártával attól is megfosztatott, 4 dik. Meg ítélte a Nagy Méít(óságú) K(irályi) H(elytartó) T(anács), hogy irtásainkért illendő fizetést kapjunk, de mi arról és egyéb kereseteinkről is lemondottunk, azon feltétel alatt, hogy gyümöltsöseink birtokunkba maradjanak, minden háboríttatás nélkül. Ez aránt edgyességre léptünk Tek. Méltóságos Földes Urainkkal. Azonba alig látták csak magokat tőlünk elfoglalt birtokaikba megerősödve edgymás után mind ki vagdaltatták szegény Házunk népének élelmet adó drága gyümölts fáinkat. Azon sok ezereket érő gyümölts fáinkért tsak egy fillért sem fizettek nekünk, noha a Nagy Mélt. K. H. Tanács kegyelmes Intéző levelébe azt világosan megparancsolta. Szív fojtó érzés volt látni; hogy a mit Atyáinktól terhes munkával kiirtatott s megtisztítatott Földön plántált és oltott szép fák melyek 10 s 80 esztendők alatt 75