Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Madocsa

miatt". Ekkor folyamodtak földesurakhoz, báró Száraz György Özvegyéhez és vejéhez, „kik könyörülvén sorsunkon, örökös contractus mellett általadták bizonyos mérsékelt daták és szolgálatért Helységünk határjának mind azon részeit, melyeknek birtokába 1792. esztendeig voltak." A kontraktusban megígérték a szabad vallásgyakorlatot (de mivel) „Perczel József nem javallottá, hogy megerősítés végett ezen Contractusunkat a Vármegyére vigyük, mivel úgy mond, ha azt ki nem töröljük a Mélt. P. K. és főispán Berényi Zsigmond eö exellentiájátul megerősítő sententiát nem várhatunk. Igen hihető, hogy éppen ezért. . . e contractust elsikkasztották".

39 A szerződés elsikkasztásának azonban véleményünk szerint más oka volt. 1767-ben a kilenc urbáriumi kérdőpontra adott válaszból kiderül, hogy a községnek nincs új contractusa és az 1744-ben kötött megerősítetten szerződés szerint árenda címén fizetnek az igával rendelkezők 1 fr. 50 kr-t, a házas zsellérek 1 forintot és a hazátlanok 50 krajcárt évente. Övék a halászat, a féléves italmérés és mészárszék, almásaik és szilvásaik haszna és a nádlás. Saját szükségükre épület- és tűzifát vághatnak, mert a Duna vízáradása nem csekély károkat okoz évenként nekik. Szántóföldjük igen kevés, állandóan felosztott és egy kalkaturában művelik. Az, akinek a legtöbbje van a szántóból, 9 pozsonyi mérőt vethet el. (Ez 5400 öl, vagyis 3 kat. hold és 600 öl.) Kaszálóik egy részét örökösen, más részét évenként felosztva használják. (A Nyilasok nevű dűlő ennek az emlékét őrzi.) így vannak akik 17, mások 12, 10, 5 vagy 4 szekér szénát gyűjthetnek, ha a fű áradáskor el nem pusztul. A szerződés szerint 12 hosszú és 10 rövidebb fuvart ad a község és minden telkes 20 napi igásrobotot, melybe az oda- és visszautat is beszámítják. Kinek hány ökre van, 6, 4

5 vagy 2, robotját azzal végzi, akinek nincs, kézzel dolgozhatja le. Minden terményből kilencedet adnak s mint az a megyében régi szokás, a bárányból és méhkasokból is. Ajándék címén két csirkét, 10 tojást adnak családonként, a község pedig két tinót és 2 hízott sertést, 50 média kifőzött vajjal. Üres sessiók a faluban nincsenek és szabad költözési joggal rendelkeznek.

40 Az 1741-es részben idézett feljegyzéshez képest látjuk, hogy 1767-re a szántóföld kevesbedett. Bár az is igaz, hogy az előbbi nem megművelt földekről beszél, hanem csak a művelhető földek nagyságát említi, mintegy a rendezés lehetőségének alapját. Ekkor a rendezést a megye az árvízveszély miatt nem látta kivihetőnek. A másik feltűnő különbség az, hogy az 1740-es szerződés a lakosokat kizárta a halászatból, az 1767-es szerint pedig a halászat a falué. Ezen nyilván az ártéri halászatot kell érteni, s nem a Dunáét. Az 1767-ben kiadott új urbáriumot az előrenyomatott sémába írták bele. Eszerint, — csak a lényeges pontokat emelve ki — úgy szabályozták Madocsát, hogy egy sessióra 24 hold szántó, és 10 szekérre való rét jusson. 1 hold szántót egy szekérre való réttel tettek egyenlővé. A házhely, udvar, szérűs- és veteményeskert 2 pozsonyi mérőre való kell legyen. Az irtások nem számítódhatnak a szántókhoz, azokat felbecsülve ki kell fizetni a jobbágyoknak. A kimért legelő elegendő kell legyen. A faizás dűlt és száraz fából szabad, az épületfát az uraság jelöli ki és a makkoltatásért a madocsaiak a határhoz tartozó erdőben kevesebbet fizetnek, mint az idegenek. Ez a nagyvonalú rendezési terv csonkán valósult meg. A helység úrbéri tabellájában ennek megfelelően 1/8 telkes jobbágynak 1/4 holdas belsősége és 3 m. hold szántója 1 és 1/4 szekérre való rétje van. Ezért két marhával, 6 és fél napot robotol. A telkes jobbágy a szántásra 4 marhával kell menjen, vagy ennek dupláját, tehát 13 napot robotol egy esztendőben. Fizet 1 forint árendát, ad 1/8 öl tűzre való fát, 3/4 5 Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. 65