Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Madocsa

óbudai halászmester, Rác Pali, az vette meg mindig a madocsai halászoktól a halat. Az azt a tanácsot adta nekik, hogy a mocsarak közt van a Csonka-kertalja tó, halásszák azt úgy, hogy amit ő az ott fogott halért fizet, azt félreteszik iemplomépítésre. Meg is fogadták a szavát. Pár esztendő alatt úgy megszaporodott a pénzük, hogy amikor bekaptak (a templomépítésbe) nem is kellett annyi pénz az építkezésre, még paplakra is futotta belőle. A népek meg versengtek, hogy ki dolgozzon többet az építésnél. .. Még harangra is jutott. Volt ugyan egy kisebb harangjuk, azt a pap háza előtti kútba rejtették el. Azt a kutat nem is merték, úgy hívták, hogy Büdös kút, de csak azért nem merték, hogy ne jöjjenek rá, hogy abban van elrejtve a harang. Mikor ez a harang később elrepedt a toronyban, eladták. Sok ezüst volt benne. Ha idejött az ellenség, a nép a mocsarakba menekült. Az ordasi szigetben én még ismertem azt a fát, amék alatt ilyenkor úrvacsorát vettek. Azt a fát sokáig nagy becsbe is tartották. Ma már nincs meg, de a sziget neve ma is Ordasi sziget, de nem telepedett oda senki." Ez az emlékezés történeti tényeken alapul, de századokat sűrít össze. Egy anyakönyvi bejegyzés szerint a madocsaiak közül sokan meghaltak a török háborúk során és egy részük Révkomáromban vészelte át a török idők végét. A református egyháznak 1680-tól fogva vannak itt jegyzetei, de helyi hagyomány szerint 1560-ban már a reformáció hívei lettek. 1686-ban Tatai Csirke János predikátorságában, a visszavonuló törökök felgyújtották a falut, de még abban az esztendőben helyreállították s a templomot is befedték. 1697-ben Radonai pécsi püspök börtönbe vetette a madocsai prédikátort. A nép erősen németellenes volt, titokban Rákóczi híveivel tartott kapcsolatot. Valószínű segítségükkel jött át a Dunán először Deák és Ilosvay, majd Vak Bottyán serege, és Madocsa mindig biztos támasza és rejteke volt a Dunán átkelő, portyára menő kurucoknak. A dunántúli seregek leveleit is a madocsaiak hordták át a Dunán a fejedelem táborába, ezért a bosszuló rác csapatok kifosztották a falut és generálisuk, Petrás báró „csipkebokorbul vágott tövises fával verette helységünk öregeit". A bírót, Szabó Benicset pedig a falu színe előtt felakasztatta.

32 Ezután a bitóba magasabbra egy másik szeget is veretett, hogy arra a prédikátort vonassa fel, az pedig megköszönte a rác tábornok gráciáját, hogy ennyivel is többre becsüli az egyház vezetőjét, mint a világi községét: mire az megkegyelmezett életének. A falu évekig szenvedett a rác és labanc seregekhez tartozó katonáktól. „De hogy ezen veszedelmes időben bátorságosabb menedékhely volt légyen a mi helységünk (mely lapájos hejen edgy rengeteg erdőnek közepén feküdt) mint több más Helységek, bizonyos abból, hogy a Paksi és Bölcskei lakosoknak egy része prédikátor jókkal T. Nánási Istvánnal együtt egész 1711-dik esztendeig a mi Helységünkbe találtak oltalmat és menedéket."

33 A madocsai református vegyes anyakönyv elején ez áll: „1709. ide Madocsára két fél közt nyomorgó Paxiak és Bölcskeiek bátrabb maradásért lakásra összegyűlvén".

34 1710-ben és 1738-ban pestis sújtotta a vidéket. Ennek ellenére 1753ban 200 család lakott Madocsán, 1829-ben 1846 lélek, de ekkor megállt fejlődése. 1851-ben már csak 1680-an vannak itt.

35 Madocsa házassági kapcsolata Bölcskéhez és a Duna túlsó oldalán pedig Ordashoz és Patajhoz volt igen erős. Nyelvjárása ő-ző és az alföldihez kapcsolja a madocsait. „A pataji beszéd hasonlít a legjobban, jobban hajt a madocsaihoz, mint a bölcskei." Maga a falukép a többszörös újjáépülés nyomán rendezettséget mutat és csak a templom közvetlen környékén figyelhetők meg egykori halmazos 63