Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

FÖLDMÜVELÉS ALÁ VETT TERÜLETEK; SZÁNTÓFÖLDEK ÉS IRTÁSKERTEK

sátul fogva némely, pedig régi üdŐktül fogva veteményes kérteinket mostan a Tavasszal be tsinálni és plántálni Uradalmi Hajdú által nem engedi, holott Konyhabeli Élelmünket és Ruházatainkat és a szokott Dézsmát kiadván még eddig vettük légyen (hasznát...) Ellenzi ugyan Te(kin)í(e)íes Uraságunk a Sövinnyel való kerítést, holott az Árvizek miát a Szigethi Legelőbül Marháink ki szorulván a kérteink körül levő magasságokon élvén ehességekbül is berohannak sövinyes Kérteinkben, annál inkább a Sánczokon bé mehetnek. De böltsen tudják azt Te(kin)tetes uraságaink, hogy jobbára Házainknál veteményes kertnek hele nincsen és minden két esztendőben úgynevezett Hoffstel Földeket vethettyük, harmadikban parag, a szürüs heleinken levő termett veteményből a Désmát pedig ki veszi... a Portziozo népnek régi üdőktül fogva bírt kertyeinkett el ti(em) veheti. . ."

19 Az uradalom a szigeti rétekért igen alacsony irtásmegváltási árat ígért. Mire a jobbágyok a következőt válaszolták: „Ha irtásról van szó, bizonyosan nehezebb munkáról tétetik említés a szokottnál és ha ezen 72 n.ölnyi tér, nem irtatik hanem csak babbal vettetik el, avagy csak tisztíttatik a bab karóitól, nem kerül-e még ezen csekély paraszti munka is 58 váltó X (krajcár)-náZ többe? ..." Ez az érvelés közvetve az irtáskert egyik főterményére, a babra utal. A per más részén és a már idézett tiltakozó panaszban említés történt arról, hogy kertekben termett a ruházatra való kender és len is. „Nem lévén a jobbágyoknak arra különösen szántóföldjeik." A szigeti Lenes kert helynév is az ártéri, kertbéli lentermelésre utal. Az ártéri kertek felszámolásával, az árvízvédelemmel és tagosítással tűnt el vidékünkről a paraszti lentermelés a múlt század második felében. Mohácsott a tanácsülési jegyzőkönyvekben gyakran olvashatunk a szigeti kertekből ellopott káposztáról, tökről, babról és szénáról. Egy alkalommal például 3/8-os bab és 50 fej káposzta, más alkalommal 28 fej káposztát emésztettek meg a kertbe betört marhák és lovak.

20 A mohácsi szigetben sok és messze földön híres káposztát termeltek és termelnek ma is. Egészen más elbírálásba esik a rétföld. A rétföld az árvízrendezések során kiszáradó határ egyes részein felszántott egykori rétekből keletkezett. Ilyeneket említenek Gerjen 1858—59-es úrbéri perében. A tanúk azt vallják, hogy 1850-es évektől kezdve lehetett réteket szántóvá feltörni. Ez idő tájt szántottak fel réteket a Sárközben és Mohácson is. „Mikor Tóth öregapa megjött 48-ból, hazajött, azután törte fel a göröndöt, a Magos göröndöt. Ott is település volt, pipás föld, cseréppipák vannak ott" (Decs). Réttörésre még a határ teljes kiszárítása és árvízmentesítése előtt került sor. „Nem lehetett abba évekig búzát vetni, olyan is volt, hogy egy dűlő hosszában háromszor, négyszer is kellett vetésnél a vizet lábalni. Az asszonyok felhúzták a szoknyát, amennyire csak lehetett, öregapám meg úgy ugrott fel a lovakra. Repcét vetették szeptemberben, májusban már vágták. Utána kölest vetettek. Ez is beérett, mert Szentmihálykor már azt is vágták és nyomtatták ki" (Decs). 1851-ben Decsen két alkalommal is említik a rétföldek zab- és árpavetésében kárt tevő, bitangjába eresztett lovakat.

21 Az ártérben lévő kisebb, ármentes szintekre, az irtásföldekre nyomáskényszer nem volt. A nagyobb, de még ártérben fekvő és összefüggő szántóterületekre is csak részben terjedt ki a nyomáskényszer. Például Decs és Őcsény belső mezején nem volt. A külső, ármentes teraszon és dombokon lévő szántókon viszont korán megjelent a földhasználat korlátozása. A szántóterületek két nyomásra való felosztása már a XVIII. század elején megtörtént. Szekcsőn 1720-ban, Bölcskén, Gerjenben, részben Őcsényben, Decsen, Pilisen, Bátán és Bátaszéken 1728-ban, Mohácsott 1747-ben, Bogyiszlón 28* 435