Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

FÖLDMÜVELÉS ALÁ VETT TERÜLETEK; SZÁNTÓFÖLDEK ÉS IRTÁSKERTEK

1767 körül már két nyomást írtak össze. Határozott adatunk van arra, hogy egy nyomás lett volna csak (Decs, Bátaszék belső földjeit nem számítva), Madocsáról van. „Terras ad una(m) calcaturam constanter posseses et subdivisas habent."

22 Decsen a Belső Mezőben nem volt nyomáskényszer. 1722-ben történt első rendezésnél „sokan ganézott földjeiktől el estének", — a Belső Mezőn, ezért a vármegye utasítja az uradalmat, hogy tegye lehetővé azt, hogy ott lehetőség szerint minél többen megmaradhassanak régi földjeiken, vagy szorgalmazza a békés és méltányos megegyezést.

23 A Külső Mező földjeit a decsiek két nyomásban használták. Egyik fele mindig ugarlegelő volt. Itt nem is trágyáztak a századfordulóig — egyesek azután sem. Őcsényben, legalábbis a múlt század második felében és századunk elején éppen fordítva volt. A Külső mezőn kettős forgó volt, de ugart nem tartottak, a Belső Mezőn is két nyomás volt, de egyik mindig ugarlegelőnek maradt. A század második felében a legtöbb helyen áttértek a három nyomásra. Mohácson 1769-ben már három calcaturában, helyi elnevezés szerint vetőben, osztották ki a földeket. Amikor Madocsa 1792-ben két nyomásban kimérve kapta meg a földjeit, a többféleképpen is megrövidített jobbágyok így panaszkodtak: ,,Az kiosztott szántó földek is csak két calcaturában vágynak, holott háromba illett volna mint más helyeken. . ." Erre a földesurak ügyvédje ezt válaszolta: „Hogy két calcaturában vágynak a földek osztva és nem háromba, annak az az oka, hogy a határ különben nem engedte és a szárazabb legelőt nem kívánta az Uraság fogyasztani. De két calcaturás Helységeket is lehet látni sokokat, ilyenek Eöcsény, Decs, Pilis, Nyék". Nyilvánvaló, hogy ha közelebb lévő községekben is lett volna két nyomás, ezeket említette volna a földesurak képviselője először. Bizonyosra vehetjük, hogy Bölcskén, Dunaföldváron és Pakson is már három nyomás volt ekkor. Szekcsőn 1790-es években már három nyomás volt. Ügy tűnik, hogy a felsorolt sárközi falvakon kívül csak Bátaszék dombhátas, távollévő, nehezen megközelíthető „Középső Hegyhát" nevű dűlőjében (amin legeltettek is), Bogyiszlón és Gerjenben van csak két nyomás a múlt század elején. A felsorolt helyeken ez a rend megmaradt a jobbágyfelszabadítás után is egészen az első világháborúig. Az uradalom ügyvédje a madocsaiaknak adott feleletében azt mondotta, hogy a két nyomás fenntartása az állatállomány érdekében történt „a szárazabb legelőt nem kívánta az Uraság fogyasztani". A madocsaiak és sárköziek is ezzel magyarázták e rend fenntartását, bár éppen Decsen 1820-as években már a hármas forgóban való beosztást követelték a jobbágyok, de a rendezés elmaradt. A két nyomás fenntartásában tehát joggal láthatjuk a földművelés alárendelését az állattartás érdekeinek. Ez az elárendelés Mohácsott még más korlátozásokban is megnyilvánult. így a jószág téli legelőjének biztosítására a tanács szigorúan megtiltotta a Külső mezőben lévő kukoricaszár őszi levágását és behordását, azt tavaszig lábon kellett hagyniok.

24 Mivel Mohácsott a szántóföldek szabad adás-vevése dívott, így kevés gazdának volt arányosan minden vetőben földje, szigorúan tiltották a Külső mezőben való „kolompér, borsó és lencse" vetését, valamint ugyancsak a tarlószabadítás biztosítása érdekében a búzák közé való kukoricavetést is. A XVIII. század végére ugyanis itt a kukorica a tavaszi vető szinte kizárólagos termesztvényévé vált. A kisföldűek és azok, akiknek nem jutott a tavaszi vetőben kukorica alá való föld, az őszi vetőben lévő földjükbe is inkább kukoricát vetettek volna, amit azonban az elöljáróság megakadályozott. A szegényebbeket sújtó szigorú rendtartáson a tanács 436