Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Lovak

a számadó együk bujtárja bériből 1 Ft 80 x. és 28 icce babot elfogott és ezért panaszt tett a bírónál, aki jogos bérének kiadatását ítélte meg.

70 A községi ménes az első háborúig állt fenn. Mohácsott 1802. május 2-án „az városi Hámos Lovak csikósainak megfogadtattak Pilisi Mátyás és Harczi András egész Szent Mihály Napjáig, kiknek minden pár lótul lészen bérek 1 nyolcados búza és 12 x. készpénz, mely fizetésért tartoznak említett pásztorok híven szolgálni."

11 A hámos lovak ménese mellett a szilaj lovak, valószínű velük együtt a munkalovak egy része is, kisebb falkákban legelt a Szigeten. A falkák gazdái közös pásztort fogadtak a nyári hónapokra, amikor a vetésektől és a kaszálóktól a lovakat távol kellett tartaniuk. 1835 júliusában három mohácsi gazida „sajnosán előterjeszti, miképpen ők több társukkal Ivancz Gyukát és Broity Petárt Csikósoknak felfogadván, miután lovakat 5 hétig őrizték és mind a pénzüket és a szalonnát alku szerint kikapták volna, azokat (ti. lovakat) minden jelentés nélkül elhagyták, úgyhogy az elszórt lovakat a közel levő helységekben megkeresni és az őrizet nélkül elbolygókat az okozott károk miatt többnyire pénzen kiváltani kelletett, kérik a nevezett csikósokat a felvett pénznek és szalonnának vissza térítésében (a bíró ítéletét) annál inkább, mert hejette már másokat félfogadtak.. ,"

72 1845 áprilisában viszont egy csikós fordult a bíróhoz, hogy „Roskity Luka és Társai, mint volt Gazdái szegődött bérét megfizetni vonakodnak ..." A jegyzőkönyv hét gazdát sorol fel tartozásukkal együtt, sajnos nincs feltüntetve a lovak száma. A részösszegekből, melyekben 30 krajcáros tételek is szerepelnek, arra következtetünk, hogy talán 30 krajcár járt egy ló után, így a 32 Ft összesen 64 ló után járhatott (60 krajcár = 1 Forint). A közös ménest éjszakára vagy vihar esetén több helyütt földakólba hajtották. Földaklak emléke és részben maradványa maradt fenn Madocsáról, Paksról, Gerjenből, Őcsényből, Decsről és Bátaszékről. „A csikóknak is volt egy akó csinálva, ménes akó. Magas töltés volt, mint egy ház. Körül volt agácákkal oldala is. Földből volt csinálva, a ló nem tudott felmenni rá. A töltés kerékre volt, karikára" (Madocsa). A gerjeni földakól hosszúkás elipszis forma, nem messze a falutól, a Karikása kertek felett volt, tulajdonképpen még a falu göröndjéhez, magasabb szintjéhez, csatlakozó legerőrészen. A földhányáson belül volt az árok, úgyhogy a jószág nem tudott fellépni a partra. A hagyomány szerint a földhányás magassága meghaladta a 3 métert. A föttdfal maradványa és az árok még jól látható mai, lekopott álUapotában is, „most már el van folyva". Valamikor az árok körülbelül 2,5—3 méter széles, 1—1 1/2 méter mély; a földfal, alapjánál, 4 méter széles lehetett. Az akol hossza mintegy 55 méter, szélessége 19 méter volt ároktól árokig. Az akólnak két bejárata volt, amelyet korlátokkal lehetett elzárni, hogyha az „üdő szorította a jószágot hamarább belejussanak, ott védve voltak az üdő ellen" (Gerjen). A bejárattal szemben épült a csikósok nádf edeles kunyhója. Az öcsén yi ménes akó egyik oldalát a Kis-Duna képezte és kerülete mintegy 200—300 méter, tehát nagysága a gerjenihez hasonló volt, de inkább négyzetes alaprajzot mutatott. „Ügy volt a ménesnek árkolva, 3 korlát volt az ajtó. Ásott akó volt, középen domb volt, hogyha eső esik, akkor az is kétoldalt lecsurgott, az árok meg olyan mély volt, hogy ha beleállt, még a fejit sem lehetett látni. A ménes akó nagyon régi volt, 3—400 ló fért bele. A feje felett sem volt semmi más csak az ég. Volt egy csúcsos nádkunyhó, az akó ajtaja előtt 6—7 méterre, ebben húzódtak meg a csikósok, ha esett az eső." A decsi csikó-akó a Horgas partjára támaszkodott. A bátaszéki karám v. karány oldalát, melyet a Ráros mellett 351