Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Lovak

1810-ben hivatkoznak az 1806-ban kelt szegodményre, tehát a közben eltelt esztendők alatt a bér nem változott, így valóban az lehetett az oka annak, hogy újra nem írtaik le. „Cs. Szintái István Csikósnak meg szállíttatván magát a szolgállatra olly móddal ajánlotta, hogy az eddig volt Bér mely Törjék Ferenc Bíróságában tétetett és improtocolláltatott, meg fog maradni azzal a hozzáadással, hogy a nyirett csikótól ezután 2 garas jog fizettetni és 1 ló teleltetés is fog néki adattni, melyért is köteles lészen a Ménlovakkal bánni és azokat teleltetni, mely Ló teleltetés meg fog adattatni a Csikósnak, ha szinte a Helység nem találna is Mén Lovat szerezni és minthogy ez Pásztor Bérért szolgáll, tehát minden kötelességeket, fuvarokat sor búza és abrak adást is telljesíteni köteleztetik." Csikós bére nagyjából ez maradt 1833-ig. Ekkor már azonban 1 paripa és 2 marha tartást kap, ezért pedig köteles „a Hellység bikáinak, teheneinek, monyasainak télen által gondját viselni..." Ekkor már bocskorpézt a pásztornak nem fizettek. 1842-ben újra leírták a csikós 'bérét, mert immár az jelentős eltéréseket tartalmazott. Ekkor már nem páronként, hanem lovanként kapta a fél kenyeret, a fél véka búzát, és a 6 krajcárt, A nyirett vagy nyesett csikó helyett egyesztendős csikó kifejezést táláljuk már és csikónként 15 krajcárt kap. Megmaradt 1 ló teleltetése, de elmaradt a főzés. A csikós tehát, ha még nem is a maga kenyerén élfy de már a maga konyhájára szorult, ezért is kapott többet készpénzben. Valószínű, ekkor már a bikák és a községi tehenek téli ellátását gulyásokra bízták. 1843-ban új csikóst fogadtak. Ez már csak 1 marhateleltetést kapott. Üjra szigorúan megtiltották bér vesztesége alatt azt, hogy a gazdaság lovaira üljön. A communitás állataiért — valószínű a község által tartott tenyészállatokért — a csikósoknak sem kenyeret, sem búzát, sem főzést nem adtak, csak lovanként 1—1 forintot. A madocsai ménes 1940-es években szűnt meg. Alsónyék feljegyzéseiben 1789 júniusában említenek először ménest. A szöveg azonban homályos, vagy rosszul olvastam el: „Die eodem vét (?) tájban bé hajtván a ménest, melynek közötte lévő vidéki Lovak között vét után mindegy 6 óra tájon egy, az akolban megdöglött, még eddig gazdája nem tudatik".

68 Talán a ménes átvételéről, átszámlálásáról, amit máshol zárásnak vagy rekesztésnek neveznek, van szó. Ekkor a pásztor leszámolja a kezére bízott nyájat, hogy kiderüljön, kinek a lova van kint és ezután kell pásztorbért fizetni neki. Néhány nappal később egy bátaszéki gazda 2 lovat és 3 véméndi német, összesen 5 lovat adott az alsónyéki ménesbe, fűbérbe. A befizetett összegről nyugtát állítottak ki. 1804-ben a csikós szegődményét felírták: „Námán Péter állíttatott a Helység Lovai mellé Pásztornak éppen Pünköst napján. Kinek fizetése minden lótól készpénz 9 xr. (krajcár), 2 lótul 1 nyolcad búza, úgy 2 lótul 1 kenyér. Az őrzés lészen Miklós napig és ugyanakkor számba tartozék minden gazdáét adni." 1808. április 24-én Szentgyörgy napkor a község ismét a Námán testvéreket fogadta fel csikósoknak, hivatkozva a megszokott bérre. Gerjenben már 1828-ban volt csikós. Ez év decemberében ugyanis a gerjeni csikós 4 elmaradt marhája keresése közben járt a borréi (Szekszárd) gulyások tanyáján és így belekeveredett egy lopás nyomozásába, amiről jegyzőkönyv készült.

69 A bátai ménesre 1829-ből való az első adat: „Kis ménessé" van (Egyed). 1850-ben a csikós borjút ad kárpótlásul egy elvesztett lóért. 1864-ben 350